A nevem Vilmos. Tell Vilmos. Csak viccelek, fogalmam sincs, hogy hívnak igazából, de nem egy legendabéli szabadságharcostól neveztek el, hanem mostantól a királyi herceg után Vilmos névre hallgatok. Amnéziában szenvedek és nem tudom, hogy kerültem ide, de eléggé kényelmes a ház, úgyhogy nem is megyek sehová. Valószínűleg a korábbi eltartóim is amnéziában szenvednek, mert hiába keresték őket, nem nagyon siettek értem. Mostmár ne is törjék nagyon magukat, mert itt így igénybe vettem mindent. A fotelt, a macskafát, az ágyat, a házat. És bár a többi macska nem volt mind kedves, de nem is törekedtek bántani, ezért nem volt semmi akadálya, hogy én is családtaggá válljak. Mondjuk az is lehet, hogy kissé félnótásnak gondolnak és ezért nem ...

Megint utazással boldogították az életem. Szerencsére most végig autóval közlekedtünk és nem szenvesztettek vonatúttal meg hasonlók. Mondanám, hogy roppant szórakoztató volt az egész, de akkor nem mondanék teljesen igazat.

Az út remek volt, csak gyorsan kellett elvégeznem a dolgomat minden megállónál, mert az is megfagyot, ami amúgy nem fagyhatott volna meg. Kifejezetten kegyetlennek érzem azokat a benzinkutakat, akik nagy táblával hirdetik, hogy kutya nem mehet be. A gazdiknak könnyű: ilyenkor felváltva járnak a jó meleg mellékhelyiségbe, de nekem végig kint kell fagyoskodnom. A kocsiban már kellemes volt, bár kiscsávó gondoskodott róla, hogy most se teljen felhőtlenül az út. Olyan illat terjengett, hogy én is majdnem kidobtam a taccsot. ...

Lehet most ki fogtok nevetni, de én imádom ezt az évszakot. Jó hát persze a napfényben való sütkérezés, játék a szabadban mindennél jobb, ugyanakkor sokkal veszélyesebb is. Emlékeztek mikor majdnem nem találtam haza, mert a sok illat meg program elvette az időérzékem és már majdnem a rendőrséggel kerestették a bundám. Nincs ilyen gondom manapság - öt percnél többet nem töltök kint, azt is csak azért, mert muszáj jeleznem a város többi macskájának, hogy igenis jelen vagyok a területemen, ne merjenek belépni az én körzetembe, még akkor se ha manapság a legnagyobb sport számomra átugrani egyik fotelból a másikra.

Amiért igazán kedvelem ezt az időszakot, az az, hogy a homo sapiensek ilyenkor kifejezetten gondoskodnak arról, hogy ...

No. Tegye fel a kezét, aki szeret dokihoz járni? Ugye ?! Miért kéne nekem ehhez jópofát vágnom. Már messziről érzem, mikor kattan a hám, hogy ez nem egy kellemes hosszú séta lesz, hanem terveznek ellenem valamit. Manapság csökkentették a sétáim számát a hideg fokokra hivatkozva, úgyhogy akár örülhetnék is a kimozdulásnak. Bár meg kell mondjam kis gazdi jó partner abban, hogy ne érezzem teljesen bezárva magam. Délutánonként ki be rohangál a kis haverjaival és hát nem gyakran sikerül neki zárva tartania az ajtókat. Na nem futok messzire, nem kell aggódni, tanultam a korábbi balhékból, csak szétnézek a szomszédoknál, meg a ház körül. Mindig van valami érdekes. Vörös barátom is segít, hogy érdeklődésem fenntartsa, sokszor hoz haza ...

Azt hittem megfulladok a nevetéstől. Ha nem lennék beképzelt, elegáns, kecses vörös tigris még szaltót is dobtam volna.

Tudni illik rólam, hogy a reggeli rutinom igazán méltóságteljes. Mikor sikerül végre felnyávognom hajnali hat körül nőstényembert, hogy adjon nekem az alutasakosból, abból a rózsaszín zacskós csodából, akkor igazából még nem is vagyok annyira éhes. Éjjel mindig ropogtatok szigorúan odafigyelve, hogy a lehető leghangosabban egy kis száraz tápnak nevezett eledelt. Szóval nem kéne hajnalban kelni, de akkor hova lenne a méltóság?

A látszat kedvéért azért úgy teszek, mintha nagyon éhen halnék. Belenyalok kettőt az aszpikos ételbe és már verem is a tamtamot az ajtó előtt, hogy sürgős elintézni valóm van odakint. ...

Sokat gondolkoztam rajta, hogy csak nekem sikerült ilyen őrült családot találom vagy mások is hasonló emberekkel élnek. Nagyon kedvemre való mikor magukkal cipelnek a kirándulásaikra vagy mikor a nagyszülő gazdikhoz megyünk, mert olyankor egyrészt állandóan terülj terülj asztalkám van, ha más nem a macskák kajája mindig kéznél van, másrészt jó együtt játszani az ott élő új haverokkal is. Van, hogy nem visznek magukkal és kiraknak egy kiabálós nőnél, ahol rengeteg másik kutya tölti szabadnapjait, de eddig még nem sikerült kétszer ugyanazzal a kutyával összefutnom ezen a helyen. Bár örülök minden új havernak, és még akkor sem kapok ki, ha lepisilem a virágokat a házban - mert nem tudja, kit szidjon meg a nő -, de a legboldogabb akkor ...

Nagy csalódás ért. Egyrészt írhatnám, hogy a közvetlen szolgálóimban csalódtam a legnagyobbat. Mert az egy dolog, hogy megint elutaztak, de a kiszolgáló személyzetem nem teljesen jól válogatták össze. Nem a megszokott banda jött kielégíteni az igényeimet és rendbetartani a környezetemet. Jó, hát a kaja mennyiséget tartották rendesen és a játékigényem is kielégítették, de határozottan védelmezték a kivezető utat a házból. Szóval jó pár napig csak a lakáson belül randalírozhattam. Állítólag csak védelmezni akartak némi halloween-i őrültektől és a saját biztonságom érdekében nem engedtek csokit vagy csalunk-at játszani az utcán. Pedig nem lett volna ellenemre rémisztgetni a kölyköket, de abban azért egyetértek, hogy a sok ...

Igazán nem akarok panaszkodni, de ami sok, az már sok. Uralkodói mivoltomban szégyenítenek meg azzal, hogy nem fetrenghetek akkor és ott, ahol és amikor én akarok. Azt már kezdtem megszokni, hogy ebben a családban mindig sokan vannak. Valahogy minden emberrel jár még három másik is. Délután kifejezetten mozgalmas a ház, és ha nem sikerül jól manővereznem, akkor belefuthatok néhány „cicaaaa!” felkiáltásba, és ha pechem van, még el is kapnak, hogy össze-vissza fogdossanak. Ha nem a kisember és csatlósai, akkor szerencsés esetben csak simogatás következik, de ezzel is legalább fél órát vesznek el a pihenőidőmből, mert ilyenkor újra kell kezdenem a mosakodást.

A kisember és barátai már más téma. Olyankor a testi épségem is veszélybe ...

Nagy bajba kerültem, de biztos vagyok benne, hogy nem az én hibám. Nőstény gazdi kiabált valami csomagszállítóval aztán kirontott az ajtón és nyitva hagyta. Gondoltam rá, hogy bezárom, de itt ült kisgazdi, meg anya a kis barátjával, aki egyébként nem tűnik túl kutyabarátnak, de ha anya lát minket akkor megerőlteti magát és néha képes megsimogatni is. Anya szerint borzasztó élete volt eddig, hogy nem lehetet kutyája, se macskája, de még egy házi kisegere sem. Mondjuk a kisegér nálunk is tiltott. Jean-Luc elég sokszor hoz haza, de nem fogadják szívélyesen a kis szerencsétleneket. Szóval sanyarú sorsa volt eddig szegénynek és majd én leszek neki is a kis kedvence anya szerint. Az tuti, hogy szeret engem, mert nem lehet nem szeretni, de nehezen ...

Ki szereti a focit ? Hát én nagyon. És mindenféle túlzás és nagyképűség nélkül állíthatom, hogy egy sztárfocista veszett el bennem. Kis gazdi szokta mondani, hogy jobb vagyok, mint Ronaldinho, mikor rúgjuk a bőrt a kertben. Bár ő kevéssbbé boldog ilyenkor, mert általában én nyerek a labdával szemben is.

Gyorsaságom annyira lenyügöző, hogy a hétvégi buliban 14 darab 12 éves kisrác ellen egyedül küzdöttem és nem bírtak utolérni. Futásban és cselezésben is én vagyok a nyerő. Lehet megkérem férfigazdit húzzon fel nekem egy stadiont a kertben, - hallottam, hogy manapság ez nagyon menő és lassan létszükséglet egy ilyen tehetségnek.  Kis gazdinak annyira nincs rá szüksége és mint kiderült a barátai se jeleskednek nagyon eme ...