Theoval sikerül mindig új játékot találnunk. Hideg ide vagy oda a kert tele meglepetésekkel. Én picit már unom, hogy a legjobb játszások után mindig kikapunk, de Theo jól tűri a szidalmazást. Mondjuk ő rögtön bebújik a kisházba, amint hallja, hogy a hangnem magas c-én kezdődik és engem szegény Napóleont dob a gazdi kezei közé. Pedig becsszó nem én vagyok az értelmi szerző. Csak mikor kezdi a nagy cserepet szétszedni nem bírom nézni, hogy mennyire szerencsétlen gyenge és besegítek neki. Ősz végén lekerítették a kerti tavat és bár a teknősöket betelepítették a házba a halakat kint hagyták társaság nélkül. Theo szerencsétlenkedett a kerítéssel, hogy bejusson hozzájuk, de tényleg csak puszta jószándékból, hogy ne unják halálra magukat a halak. Sajnos így is halálukat lelték, mert kiderült, hogy ketten ugyan megbirkózunk a kerítéssel, de a vízforgató szétrágása és a sziklák leborítása nem tesz jót a halak életének. Boldogan jelentettük gazdinak, hogy bejutottunk, leküzdöttük az akadálypályát, de ő nem volt elragadtatva a teljesítményünktől. Még nagyi gazdi se kényeztetett minket aznap. Azóta jófiúk vagyunk, csak egy műanyag vödröt és néhány megmaradt cserepet tettünk a földdel egyenlővé, de még a kóbor macskákat se kergettük el a háztól, engedtük, hogy a hidegre rakott ételből jóllakjanak szegények ezeken a téli napokon. Egyrészt mi azt úgyse kapjuk meg, másrészt meg nem a mi kajánkat dézsmálják így. Szerencsére a házi cicákat nem érdekli a mi tányérunk, mondjuk a kis vörös új jövevényt még nem láttuk a kertben, de tutira jó haverok leszünk vele is, ha kimerészkedik játszani. Minap viszont szomorú napra ébredtünk. A szomszédban nagy csetepaté volt. Nem láttuk még őket, de fenevadnak tűnnek a szomszéd fajtatársak. Macskáink csak úgy menekülnek onnan haza mindig. nem értem miért nem bírják a cicafajtákat, de nagyon mérgesek rájuk valamiért. Mi is szoktunk macskakergetni, de csak játékból. Múltkor bizsu volt a szőrős labda, de azon túl, hogy lehullott némi bunda kutya baja nem lett a labdázástól. Ugyanúgy pöffeszkedik mellettünk, ha kicsit kidugja magát a nap.

Visítva menekült a kertbe egy ismerős idegen a szomszédból.  De csak a kadusig jutott, ott összeesett és sírt. Nem jutottunk be hozzá pedig minden módszert bevetettünk, mint a tó szétszedésénél, de ezek a deszkák erősebbnek bizonyultak nálunk. Gazdi nem értette mit vergődünk és elzárt minket, hogy nehogy bajt csináljunk, pedig most semmi rossz szándék nem volt, csak jeleztük volna, hogy valaki van ott, valaki tutira megsérült. Kikúszott szerencsétlen a kadusból a kert közepére és mi semmit sem tehettünk. Szomorúan néztük, hogy szenved, míg gazdi észre nem vette az éktelen nyávogást. Hívták a dokit és elvitték. Vissza már nem jött velük. Neve se volt csak az "idegen macska, aki úgy néz ki, mint Tigris". Remélem azért, ha jobb idő lesz, látjuk még. Fenevadak meg csöndben vannak. Ugye tudják, hogy nem jó, amit okoztak?