Hogy miért én vagyok az uralkodó a házban? Először is, a világ (és benne a lakás) természetes rendje szerint én vagyok a hierarchia csúcsán. Nem az emberek, és nem is a fehér szőrgombolyag (ne röhögtessetek). Az uralkodás művészete abban rejlik, hogy ezt a tényt mindenki felismerje – anélkül, hogy egy bajszod szála is meggörbüljön. Én nagyon jól űzöm ezt a mesterséget. Kiszámíthatatlan vagyok, ami alapja a tekintélynek. Sose tudják mire számítsanak. Néha hajnali háromkor adom elő a „halálosan éhen halok” színjátékot. Mondjuk van, hogy tényleg majdnem éhen halok mikor a pamacs sikerrel előbb tünteti el a kajám minthogy én jóllaktam vele.  De van, hogy csak úgy kedvtelésből kaparom a falat, ami tapasztalatból mondom embertársainknak nagyon fülsértő és kiakadás követ. Reggel hét után viszont már nem állok le, ha addig nem kaptam enni, verem a tamtamot rendesen, amit sokféleképpen elő tudok adni. Az erőszakos nyávogás mellett a kedvencem olyan tragikus szemekkel nézni, hogy az emberi lelkiismeret önmagától feltörje az alutasakost. Mostanában leszoktam a nőstényember ijesztgetéséről mikor vágja a husit a konyhapulton. Legutóbb annyira megijedt a meglepetésszerű felugrásomtól, hogy majdnem engem is felnyársalt. Viszont tartom magam ahhoz a tényhez, hogy ami a földön van az az enyém, ha az asztalon az is az enyém csak meg kell várni míg kiürül a szoba.

Uralkodásom még sok mindenben megmutatkozik. Alvóhelyválasztásnál például. A frissen szárított ruha nagy kedvencem, de a meleg laptopon is élvezettel időzöm. Minap szőrpamacs azt hitte neki is mindent lehet és mellém feküdt a bőr kanapéra. De olyan kényelmesen akart elhelyezkedni, hogy az kezdett nekem szűk lenni és nagy csetepaté következett. Természetesen el tudom rendezni rendesen a kis krapekot csak pár körmömre van hozzá szükség, de javult a reflexe a kis hülyének és a karmolás mellé ment. Nem lett szép látvány a kanapé, úgyhogy húztam onnan gyorsan, tettetve hogy feladtam a küzdelmet, terüljön csak el békésen a pamlagom a szőrpamacs. Úgyis olyan régen kapott már ki helyettem. Ez meg most indokolt is volt. Miért akar ott heverni, ahol én töltöm békésen a délutáni sziesztámat. Most kiváncsian várom a fejleményeket, hogy kutya vagy kanapé marad e a családban, de a balhé nem volt kicsi elhihetitek. Nincs egy éve, hogy a házba került az új bútor. És hosszan tanították, hogy tilos az állatoknak, már amelyik állatnak lehet tanítani ilyet. Amúgy nem szeretem annyira, mert sok idő míg átmelegszik a bőr, csak azért szoktam időt tölteni rajta, hogy jelezzem nekem nem tanítottak semmit. Nekem mindent lehet, egy uralkodó az mindig uralkodó.