Megint itt van ez a fehér szőrpamacs. Nem értem. És mindig hoz magával egy csomó embert. Úgy teszek, mint aki észre se veszi, bújik hozzám, bögdös, meg szagolgat, de már a múltkor is próbáltam nem tudomást venni róla. Nem veszi a lapot, képes volt a kertben meg megkergetni. Úgyhogy el is mentem a szokásos utamra, hátha mire visszajövök eltűnik. Nem tudom hol születtem, azt se tudom ki vagyok, illetve egy ideje már bizsu néven ordibálnak utánam.

 Egyik nap sétáltam, sétáltam, kinyilt itt a garázskapu, aztán az ajtó is és nagyember beengedett a házba. Először úgy szólított gyere tigris van bent kaja, gyere be. Nekem több se kellett, bezabáltam, majd elfoglaltam az egyik kényelmes fotelt és jót aludtam benne addig amíg ...

Mondhatjuk, hogy jó szórakozás ez a napi egyszeri sétálás ugyanazon az útvonalon anya, de néha úgy érzem másra vágyom. Jó, először ki se akartam menni az öledből, mert azt hittem nem viszel vissza a házba, de ma már tudom, hogy ez a séta mindkettőnknek jó. Főleg akkor, ha nősténygazdi is elkísér. Legalábbis nősténygazdi azt mesélte férfi gazdinak, hogy ilyenkor nem tudsz elmenekülni és milyen jókat beszélgettek és ez tinikorban igazán nagy kincs. Úgyhogy gondolom neked is jó szórakozás, beszélgethetsz nősténygazdival, közben rángathatsz engem a pórázon.

Múltkor véletlenül kiejtetted a pórázt és én rohantam gyorsan felfedezni merre lehetne még sétálni, de ígérem többet séta közben nem futok el tőled, mert olyan leszidást ...