Fúú, hát azt hittem elszaladok a világból. Készültem összeszedni minden értéktárgyam és új család után kutatni, akik egy fokkal normálisabbak és nem akarnak kutyát. Már megszoktam, hogy pamacsot elviszik itthonról sétálni, kirándulni vagy őt képesek benyomni a kocsiba egy hosszú útra is. Megértem, ha itthon marad egyedül vehetnek maguknak egy új házat az emberek. Múltkor fél napot itt hagyták velem és bár foglalkozhattam volna vele, de sürgős alvási elfoglaltságom volt és felmentem a nősténykisember napos, pihe puha ágyába heverészni. Mire lejöttem félig széttépte a bejárati ajtót, megrágott három papucsot és ellopta kisember Lego darabjait. Nem tudom mennyit és miket, mert felismerhetetlenre csócsálta őket. Szóval azóta nem ...

Nem értem, miért vittek dokihoz semmi baleset nem ért. Azt hiszem nem fájt semmim se, bár vörös gazdi néha olyan erősen megmarkol, hogy nem mindig vagyok biztos benne, hogy ő is csak játéknak gondolja a verekedésünket. Múltkor olyan kihívóan feküdt a kanapén muszáj volt ráugranom, valószínűleg ő nem gondolta viccesnek és úgy nekem támadt, mintha meg akarna ölni. Futottunk körbe-körbe az asztal, kanapé, székek körül és ha sikerült elkapnia, belémeresztette mind a tíz körmét. Vonyítottam és nőstény gazdi engem cseszett le, hogy hagyjam békén szegény macskát. A macska meg gúnyosan kifeküdt a padlóra és mozgatta a farkát, hogy úgyse merek újra ráugrani míg nőstény gazdi itt van. Tévedett. Aztán kikaptam. Közben meg nekem vannak ...