Lehet most ki fogtok nevetni, de én imádom ezt az évszakot. Jó hát persze a napfényben való sütkérezés, játék a szabadban mindennél jobb, ugyanakkor sokkal veszélyesebb is. Emlékeztek mikor majdnem nem találtam haza, mert a sok illat meg program elvette az időérzékem és már majdnem a rendőrséggel kerestették a bundám. Nincs ilyen gondom manapság - öt percnél többet nem töltök kint, azt is csak azért, mert muszáj jeleznem a város többi macskájának, hogy igenis jelen vagyok a területemen, ne merjenek belépni az én körzetembe, még akkor se ha manapság a legnagyobb sport számomra átugrani egyik fotelból a másikra.

Amiért igazán kedvelem ezt az időszakot, az az, hogy a homo sapiensek ilyenkor kifejezetten gondoskodnak arról, hogy ...

No. Tegye fel a kezét, aki szeret dokihoz járni? Ugye ?! Miért kéne nekem ehhez jópofát vágnom. Már messziről érzem, mikor kattan a hám, hogy ez nem egy kellemes hosszú séta lesz, hanem terveznek ellenem valamit. Manapság csökkentették a sétáim számát a hideg fokokra hivatkozva, úgyhogy akár örülhetnék is a kimozdulásnak. Bár meg kell mondjam kis gazdi jó partner abban, hogy ne érezzem teljesen bezárva magam. Délutánonként ki be rohangál a kis haverjaival és hát nem gyakran sikerül neki zárva tartania az ajtókat. Na nem futok messzire, nem kell aggódni, tanultam a korábbi balhékból, csak szétnézek a szomszédoknál, meg a ház körül. Mindig van valami érdekes. Vörös barátom is segít, hogy érdeklődésem fenntartsa, sokszor hoz haza ...