Lehet most ki fogtok nevetni, de én imádom ezt az évszakot. Jó hát persze a napfényben való sütkérezés, játék a szabadban mindennél jobb, ugyanakkor sokkal veszélyesebb is. Emlékeztek mikor majdnem nem találtam haza, mert a sok illat meg program elvette az időérzékem és már majdnem a rendőrséggel kerestették a bundám. Nincs ilyen gondom manapság - öt percnél többet nem töltök kint, azt is csak azért, mert muszáj jeleznem a város többi macskájának, hogy igenis jelen vagyok a területemen, ne merjenek belépni az én körzetembe, még akkor se ha manapság a legnagyobb sport számomra átugrani egyik fotelból a másikra.

Amiért igazán kedvelem ezt az időszakot, az az, hogy a homo sapiensek ilyenkor kifejezetten gondoskodnak arról, hogy foglalkoztatva legyek.  Nem kell magam megerőltetni egérüldözéssel, sündisznó gurítással, bogarak kergetésével vagy madarak lesésével. Pihenek egész álló nap a meleg szobákban és közben újabbnál újabb program hullik az ölembe.

Kezdődött azzal, hogy tele rakták dísszel meg kidekorált süteménnyel az asztalt. Kis fehér gombolyag nem bírt leállni örömében mikor éjjel lejátszottam neki az egész koszorút egyben. A sütikből is belaktunk rendesen, bár másnap a vakarcs az ügyeleten kötött ki. Lehet, neki nem volt annyira szórakoztató, de túlélte, szóval szerintem nem volt nagy ügy.

Aztán csillogó, logó díszekkel ruházták fel az ablakokat, falakat, aminek következtében már nincs gondjuk, hogy ezek után milyen függönyt tegyenek fel, mert a karnis tövestől szakadt ki a plafonból. Nem lett volna semmi gond, ha a vakarcs nem akar beszállni a játékba és nem ijeszt meg közben. Totál kiakadás volt ember részről és fenyegettek elzárással, de biztosan félreértettem valamit, mert közben akkora ajándékot kaptam mint még soha. Egy egész fát becipeltek a nappaliba. Nekem, csakis nekem. Mondjuk választhattak volna egy kissé kevésbé szúrosat, de nem akarok hálátlan lenni. És ez még nem elég, ráakasztgattak mindenféle csüngő, meg világító játékot és én repestem az örömtől. Sajnos nem tartott sokáig, mert balga módon elfelejtették kikötni a fát és elég hamar felborult. Pedig nem is másztam rá teljesen, csak az egyik biszbasz madzaggal veszekedtem, hogy akadjon ki a karmai közül. A játékok fele ripityára tört, amiről végképp nem én tehetek. Ki hallott már törékeny macskajátékokról.

Mikor újra felállították a fát már nem pompázott annyira, de azért akad még rajta bőven lehetőség. Viszont hagyom, hogy egy darabig, nézzék áhítattal, mert kicsit fárasztó ez a sok játék.  De igazából nem is értem miért panaszkodnak mások, hogy nehéz a hideget átvészelni, hosszú és unalmas, én kifejezettem élvezem ezt a nyugalmas, csillogó villogó időszakot.