Tudtam én, hogy a pulóver nem a legjobb választás. Vörös gazdi leesett a székről úgy nevetett. Na, nem azért, mert annyira rosszul állt rajtam – nekem semmi nem áll rosszul –, hanem mert nősténygazdi megint nem használta az eszét az internetes rendelésnél. Addig eljutott, hogy nem a legkisebb méretet rendeli, de arra már nem gondolt, hogy egy M-es méret mégis mekkora. A képen egy csinos kis pincsi vigyorgott vissza rá a bézs színű pulóverben, és két kattintás után már úton is volt a rémálmom. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a köldökömig sem ért. Hónaljban csöppet szorított ugyan, de anyu szerint a célnak megfelel. A szobában jó lesz, ha hideg van, kintre meg ott a kabát, amit tavaly vettek nekem nagy gonddal – mondta.

A szobában szerencsére nem volt hideg, illetve akár lehetett is volna, mert természetesen megint fullosra pakolták a kocsit, mindent is beletuszkolva. A csinos, elméretezett kis bézs kardigánom viszont a fogason maradt otthon. Pedig háromszor is visszafordultak a házba, mert mindig eszükbe jutott valami fontos, amit nem hoztak el, vagy csak úgy érezték, hogy még van egy kis szabad hely, ahová muszáj bepréselni valamit. Közben vörös gazdi kiszökött, tovább nehezítve az amúgy sem problémamentes elindulást. Szóval pulóver ide vagy oda, ez volt a legkevesebb.

Napi két órát rohangáltam a hóban – hegynek fel, hegynek le, olyan messzire, ameddig csak bírtam. Szánkót kergettem, ratrakot üldöztem, labdát ástam, havat ettem, verekedtem. Imádtam! A szomszéd bungalóból Molly, egy shih tzu kutyalány csatlakozott, amikor csak tudott. És bár a tavaly vett kabátot kivételesen hozták magukkal, az első nap lepisiltem, így puccosan, rövid szőrrel élveztem a havazást. Vettek nekem cipőket is, amikkel egy komplett ír sztepp-tánc bemutatót lenyomtam a csempén, de a hóban már nem bírtam elviselni.

Két óra hegyi futkározás után úgy aludtam, mint a bunda. Bebújtam a puha ágyba, és ki sem mozdultam reggelig. Fárasztó a hidegben a játék, még akkor is, ha egy csinos kis shih tzu a játszótársad. Persze neki tökéletes méretű pulóvere volt. Lehet, hogy még több órát kint töltök, ha nekem is akad egy normális darab... De azért örülök, hogy Molly nem láthatott a kis kötött csodámban.

Vörös gazdi meg, remélem, nem meséli el senkinek. nehogy rajtam röhögjön a kerület mire hazaérek.