Tudom, hogy holnap elutaztok és már csak ez hiányzott, de legalább velem töltitek mind az éjszakát. Jó, én se örülök, hogy ketrecbe zárva kórházi szagok mellett kell lennünk, de nézzétek a jó oldalát. Együtt vagyunk, van időtök végigondolni, hogy mi mindent kell még bepakolnotok és amúgy is mindig tiszta bolondok háza mikor készülődtök, most milyen nyugi van, nem? Amúgy meg nem tehetek róla, minek engedtél ki este a házból. Gondolom jó hangos lehetett a visításom, mert rohantatok mind. Na jó, azt tisztázzuk le, hogy én vagyok az erősebb egyébként és az a „párduc”, aki rám támadott sokkal rosszabbul néz ki. Ő kezdte a veszekedést azzal, hogy az utcánkba jött, nem hagyhattam, hogy itt töltse az éjszakát. Arra meg végképp nem ...

Be kell valljak valamit. Nősténygazdi nem normális. Arra kért, hogy friss sztorikat írjunk mostmár, mert olvasóink számára unalmas már a beilleszkedés, az elszökés és az egyéb szobatisztasági problémák, bár azzal néha még van némi nézeteltérés.

Szóval felnőttünk. Én már harmadik éve, vörös gazdi, Jean-Luc pedig öt éve családtag és uralkodó. Szóval körülbelül egy évi sztorit és kalandot átugrunk, hogy az új tagokkal, új sztorikat írjunk nektek szeretettel.

Mondjuk több okból is egyet kell értsek nőstény gazdival. Új arcok kerültek a családba, új történetekkel. Na nem őrültek meg szerencsére teljesen, maradtunk ketten a családban, csak a nagyszülő gazdiknál lett némi változás a létszámban. Bizsut már ismeritek, ...