Theoval sikerül mindig új játékot találnunk. Hideg ide vagy oda a kert tele meglepetésekkel. Én picit már unom, hogy a legjobb játszások után mindig kikapunk, de Theo jól tűri a szidalmazást. Mondjuk ő rögtön bebújik a kisházba, amint hallja, hogy a hangnem magas c-én kezdődik és engem szegény Napóleont dob a gazdi kezei közé. Pedig becsszó nem én vagyok az értelmi szerző. Csak mikor kezdi a nagy cserepet szétszedni nem bírom nézni, hogy mennyire szerencsétlen gyenge és besegítek neki. Ősz végén lekerítették a kerti tavat és bár a teknősöket betelepítették a házba a halakat kint hagyták társaság nélkül. Theo szerencsétlenkedett a kerítéssel, hogy bejusson hozzájuk, de tényleg csak puszta jószándékból, hogy ne unják halálra ...

A vörös gazdi röhögőgörcsöt kapott. Na jó, mindig is tudtam, hogy szeret kinevetni főleg mikor kikapok miatta. Néha azt is gondolom, hogy direkt hoz ilyen helyzetekbe, mert imádja, ha balhé van itthon. Persze nem tudom, ez miért tölti el őt boldogsággal én kifejezetten utálom, ha hangosan veszekednek, de ő láthatóan élvezi a zűrzavart.  Most viszont nem volt balhé. Sőt szeretgettek, simogattak és kényeztettek mégis úgy röhögött, hogy majdnem leesett a lépcső tetejéről pusztán a látványomtól.

Szombat reggel nagy sietve elvittek a szalonba. Volt idő mikor vonyító frászt kaptam tőle, de végül is megszokja az eb, ha kényeztetik. Jó, a nyírás kicsit zajos, de van manikűr, balzsam, fürdetés, masszírozás és ha jól tűröm a dolgot ...

Hogy miért én vagyok az uralkodó a házban? Először is, a világ (és benne a lakás) természetes rendje szerint én vagyok a hierarchia csúcsán. Nem az emberek, és nem is a fehér szőrgombolyag (ne röhögtessetek). Az uralkodás művészete abban rejlik, hogy ezt a tényt mindenki felismerje – anélkül, hogy egy bajszod szála is meggörbüljön. Én nagyon jól űzöm ezt a mesterséget. Kiszámíthatatlan vagyok, ami alapja a tekintélynek. Sose tudják mire számítsanak. Néha hajnali háromkor adom elő a „halálosan éhen halok” színjátékot. Mondjuk van, hogy tényleg majdnem éhen halok mikor a pamacs sikerrel előbb tünteti el a kajám minthogy én jóllaktam vele.  De van, hogy csak úgy kedvtelésből kaparom a falat, ami tapasztalatból mondom ...