Jean-Luc:

Maga az elegancia, a titokzatosság és kecsesség. Bár e vörös tigris rendkívül igényli a szeretettet nagyon megválogatja kit enged magához közel, vagy éppen kit enged be a házba. Bocsánat, házába. Rendkívűl akaratos, de a szabályokat határozottan betartja, főleg, ha azokat ő hozta meg. Szeret egyeduralkodó lenni, de Sebastiant mégis befogadta, annak ellenére, hogy a szagát nem bírja. Néha még az is felmerül, hogy kifejezetten kedveli. Menhelyi cicaként nagyon hálás is lehetne, de ahhoz túlságosan is határozott teremtés és nem ismer kegyelmet, ha a hasáról van szó. Mindenkinek meg van a maga feladata a családban, ki hogyan szolgálja ki kivéve kisember, neki mindent lehet.

Sebastian:

Hosszas keresgélés és fajtaleírások alapján egy esős napon hazahoztuk Sebastiant. Ez a ritka petit chien lion nem illett bele a standard fajtaleírásba ezért jutányos áron a családunkba került. Fontos, volt, hogy tudjon velünk repülni, ne érje el a nyolc kilót, ne ássa fel a kertet és hogy ne ugasson sokat. Ennek mind eleget tesz, kivéve, hogy már javában több, mint tíz kiló, az ausztrál haverokat több nyíláson keresztül is üdvözölhetjük és akkor is ugat, ha megmozdul egy fűszál, a szomszédok nagy örömére. Pedig tuti jól megnéztük a leírást. Viszont állandóan vidám, játékos ragaszkodó, mindig ott van ahol az események történnek és mindekit imád. Mindenkit.

Szülők:

A négy gyerek és a külföldi élet megpróbáltatásai mellett üres volt az élet és unalmas ezért beszereztünk egy macskát és mivel még ő sem csinált elég bonyodalmat így úgy döntöttünk kutya is kell a családba. Viccet félretéve úgy kezdődött, hogy megígértük a gyerekeinknek, ha kertes házban lakunk lehetnek állataink. Olyan távolinak és elképzelhetetlennek tűnt a nyolcadik emelei lakásból, hogy ez valaha is előfordul. De megtörtént. És mi azok a fajták vagyunk, akik betartják az ígéretüket, pláne, ha azt a gyerekeinknek mondtuk. Még akkor is, ha tudtuk előre, hogy nem lesz egyszerű koordinálni az állattartást a négy gyerek, különórák, versenyek, vendégek, gyerekzsúrok között, de minden eseményre mi sem gondoltunk. Nehezített pálya, hogy a nagyszülők másik országban élnek, mint mi. Persze a gyerekek minden tennivalót elvégeznek a kutyával, macskával, így nekünk csak etetnünk, sétáltatnunk, állatorvos vinnünk, játszanunk, ápolnunk, fésülnünk, mosdatnunk, rendet raknunk kell utánuk.

Nőstény gyermek 1:

Ő Sebastian anyukája. Egy sportos, állandóan elfoglalt, rengeteg dolgot csináló és kézbentartó, mindig életvidám tinédzser. Nagyon örült, hogy a kanapékutyának vett Sebastian a vártnál nagyobbra nőtt és sportosabb, mint egy gepárd.

Nőstény gyermek 2:

Beszédes, okos, nagy küzdő, aki mindig eléri, amit szeretne. A tinédzser kor küszöbén rengeteg dolog érdekli és ő is sok sok mindent csinál.  Ő Jean-Luc fő alkalmazottja és alvótársa. Azért is értik meg ilyen jól egymást, mert ő is átaludná az egész napot, ha tehetné, mint egy macska.

Hím gyermek 1:

Sportos, jószívű barátságos gyerek, aki ha tehetné mindig a kertben játszana. Sokat focizik együtt Sebastiannal és a kisöccsével. Aztán összevesznek, mert a labdával szemben általában Sebastian nyer.

Hím gyermek 2:

A család babája, mindig vidám, huncut kisgyerek. Jean-Luc kedvence, aki soha, de akkor se, soha nem nyújtja ki a karmait rá. Az állatok, neki olyanok, mint a barátai. Néha macska, néha kutya és mindig játékra kész. Mondjuk Sebastian néha menekül, ha meglátja.