Ki szereti a focit ? Hát én nagyon. És mindenféle túlzás és nagyképűség nélkül állíthatom, hogy egy sztárfocista veszett el bennem. Kis gazdi szokta mondani, hogy jobb vagyok, mint Ronaldinho, mikor rúgjuk a bőrt a kertben. Bár ő kevéssbbé boldog ilyenkor, mert általában én nyerek a labdával szemben is.

Gyorsaságom annyira lenyügöző, hogy a hétvégi buliban 14 darab 12 éves kisrác ellen egyedül küzdöttem és nem bírtak utolérni. Futásban és cselezésben is én vagyok a nyerő. Lehet megkérem férfigazdit húzzon fel nekem egy stadiont a kertben, - hallottam, hogy manapság ez nagyon menő és lassan létszükséglet egy ilyen tehetségnek.  Kis gazdinak annyira nincs rá szüksége és mint kiderült a barátai se jeleskednek nagyon eme sportban. Csak akkor tudtak kapura rúgni, ha engem bezártak a házba. Persze elég idegesítő az ablakon keresztül nézni, hogyan bénáznak a labdával. Máskor se szoktam bírni, amikor kis gazdi kizár a játékból, hogy esélye legyen a győzelemre, de most kifejezetten nehezemre esett a partvonalról nézni, azt amit ők labdarúgásnak hívnak. Úgy ordítottam rájuk, hogy nősténygazdi kénytelen volt elvinni a helyszínről, hogy lenyugodjak. Mikor nagy nehezen sikerült kiszabadulni nősténygazdi fogságából és átverve a többieket kijutottam a kertbe véget vetettem gyorsan a küzdelemnek és megtámadtam a labdát. Olyan erővel estem neki dühömben, hogy az rögtön leeresztett, megadva magát nekem. Bosszúból a fiúk nem adtak egy falatot sem a pizzájukból, de sunyiban loptam pár szeletet, úgyhogy nem nagyon érdekelt a sértődöttség. Csak az zavar, hogy várni kell picit, mire új labda érkezik a házhoz, mert balga mód egyik se gondolt rá, hogy az milyen jó ajándék lenne egy focista kutyával együtt lakó kis gazdinak. Nintendó játékot, meg könyveket kapott, amiket már nem rághatok széjjel és le sem pisilhetek, mert nagyon kikapok. És eszem ágában sincs roszban lenni nősténygazdival. Mindent elnéz már nekem, de ha elvégzem a dolgom bent, pláne egy könyvre azt nagyon nem értékeli, képes utána a jutifalatokat napokra megvonni tőlem.

Kapott még nerf pisztolyokat is kis gazdi, amit kifejezettem utálok, mert időnként összetéveszt a céltáblával, - bár a töltények megrágása eléggé élvezetes, az előtte lévő játékot, nem annyira kultiválom. Pedig amíg nincs újabb focilabda a töltényvadászat lesz az elfoglaltság a kerti játékozás közben. És amíg várakozom, kénytelen vagyok a töltények megrágásával beérni – bár az is szórakoztató, de azért tudom, hogy a focipálya az én igazi helyem. Remélem nem kell sokat várni az új labdára, de addig is, gyakorolom a töltényvadászatot, hogy ne rozsdásodjon be a reflexem, mire újra focizhatunk a kertben!