Szégyellem magam. Na nem azért, mert a szomszéd megint leordította nősténygazdi fejét, hogy hallgattasson el végre. Nősténygazdi kiállt értem és magyarázta vörösen ordibáló szomszédjának, hogy a kutya bizony olyan állat, hogy védi a területét, és ha valami megmozdul akkor jelez. Nem tehetek róla, hogy a kert tövében mindig mászkál valaki. Jó, van, hogy csak a fűszálak integetnek, de hát honnan tudjam, hogy nem betörő álruhában. Nem tehetek különbséget mozgás és mozgás között. Amúgy meg ha erre járnak a haverok hosszan kidumáljuk a gazdikat. Azzal aztán végképp nem lehet semmi baja szomszéd krapeknak. Állítólag ő napközben szeret aludni és az én kornyikálásom miatt ideges és kialvatlan. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, én éjjel alszom, mint a bunda. Illetve a legtöbbször nyugodtak az éjjeleim, de megint csak kiderült, hogy elhamarkodottan cselekedtem.

Nőstény gazdi puccba vágta a lakást, mert valami vendégsereg igyekszik hozzánk. Van, hogy nem örülök a látogatóknak, de a sok kölyökkel jót focizom mindig. Na meg ilyenkor több falat is leszalad az asztalról.

Nos a nagytakarítás. Ilyenkor minden bútor, minden szőnyeg minden is el van mozdítva, ki van súrolva csak úgy terjeng a Domestos illata. Mindig megyek követem, ahol már tiszta a padló, én legyek az első, aki végigmászkál rajta. Néha vörös gazdi is beszáll a mókába és versenyt futunk, hogy ki lép rá hamarabb. Nősténygazdi persze rikácsol és újra törli, meg újra, szóval a játék órákig is eltarthat.

A tegnapi nagytakarítás közepén nősténygazdi visított egy olyat, hogy a bogárnak is lehullott volna a haja, ha lenne neki. Azt hittem jön a világvége, de csak egy poloska volt, aki most valamiért életben maradhatott. Máskor, ha lát egy pókot vagy valami többlábú mászkáló izét visít és lecsapja őket simán.

Jó, hogy nem születtem bogárnak, bár reggel nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy én is kupán leszek vágva. Ez alkalommal nem ütötte agyon a szerencsétlen bogarat, csak terelgette ki a házból egy papírlappal. Nem tudom, mióta ilyen jó barátok a poloskával, de nem bírtam nézni a szerencsétlenkedését. És persze nem állt szándékomban lenyelni, csak kicsit megízlelni, de aztán valahogy úgy alakult, hogy nem volt ott.

Ti tudtátok, hogy lehet egy kutya allergiás a poloskára? Hát én se. Reggelre széthánytam a nappalit, meg a kis szobát. És tetéztem a dolgot azzal, hogy a hasmenés se maradt el. Hát egy szimpla napon is tudnám, hogy nem a legjobbkor. Ha nem tudnám, akkor is emlékeztetne rá nősténygazdi decibelrekordja. De nincs szimpla nap. Tegnap nyalta fel az egész házat, ma nem annyira boldog az én kis meglepetés betegségemtől. Most megint Domestost párologtat mindenhol.