Mikor már kezdem nem csupán elviselni, hanem talán kijelenthetem, hogy szeretem- na jó ennyire durva szavakat ne használjunk- kedvelem ezt a szőrpamacsot, akkor felmerül, hogy máshova akar menni. Minden vendégnek nyalizik, csóválja a farkát, mint aki azt akarja mondani: "Vigyetek el innen, könyörgöm!" Komolyan, nem lehet, hogy ennyire igénytelen legyen, hogy mindenkit szeret! Vagy menekülni akar, vagy tényleg azt hiszi, hogy mindenki rajong érte ?

Egyáltalán nem én tehetek róla, ha el akarna költözni. Én nagyon jól érzem magam a házban és ugyan nem teszek meg mindent, hogy ő is jól érezze magát, de olyan nagyon nem szoktam bántani. Szerintem megfelelő a lakosztály. Mindig van pihe puha pléd, kanapé, fotel, amit időnként szét lehet karmolászni, mert a kaparófák túl unalmasak, lehet fetrengeni mindenhol, ledobálni a cuccokat. Bár nőstényember néha hangot ad nemtetszésének még akkor is, mikor a plüsssöket dagonyázom és én igyekszem is csak akkor dögönyözni, mikor ő nem látja. Mindenesetre azt gondolom máshol se lenne jobb dolgom. Múltkor láttam feka haverom kint remegni az ajtó előtt. Büntiben volt, mert bevitt a házba egy egeret és napokig nem mehetett be ő sem a meleg lakásba. Lujza meg, a fehér perzsa szomszéd, azt mesélte, hogy ki lett zárva a kedvenc szobájából, mert allergiás lett rá valamelyik kölyök. Lehet, hogy örökbe is adják. Bár nem tudom ez mit jelent, de eléggé meg volt rémülve ettől a szótol ő is, úgyhogy nem lennék a helyébe.

Nálunk is vannak szabályok, és figyelek, hogy mikor nem tartom be ne bukjak le.  Például kizárólag akkor mászom fel az asztalra mikor már alszanak és a függönyre is csak éjjel kapaszkodom fel. A Szőrmóknak egy szava sem lehet. Ő amúgy se tud felugrani az asztalra. Néha megsajnálom és ledobom neki, amit találok hadd rágódjon rajta. Persze némi vidámság is van a dologban, mert reggel mikor meglátják, mindig kikap, hogy már megint mit rágott meg. És van, hogy felcsábítom az emeletre is, de azt is csak tiszta jóindulatból, arról már nem én tehetek, hogy nem képes különbséget tenni a kertben lévő fű és a padlószőnyeg között. Azt hiszi elvégezheti a dolgát és bármennyire is kikap utána, nem jut el a tudatáig. Szóval jó buli, mikor megy az ordibálás, takarítás, mindenki mindenkire haragszik ki hagyta nyitva a rácsot a lépcsőn, ki a soros a szőnyegmosásban, ki viszi el „kinyírni” a kutyát, nagy a buli. Nem szoktam elárulni, hogy ki tudom nyitni a rácsot, még a végén kitalálnak valami mást.

Szóval én nagyon élvezem a társáságát a pamacsnak, sokkal szórakoztatóbb így az emberekkel is. Unalmas lenne mindig a kaktuszokon bosszút állni, ha nem jön időben a kaja. De a pamacsnak ettől még nem kéne másik gazdit keresnie. Olyan sokszor nem ordítanak vele, szerintem már elfogadták, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban és sokkal több mindent elnéznek neki. Csak hát... ez a kutya minden vendégnek úgy könyörög, mintha felvételizne valami gazdi castingon! Csóválja a farkát, hízeleg, játszik, mintha ő lenne a világ legjobban nevelt kutyája. A vendégek meg persze elolvadnak, hogy ‘nekünk is kell egy ilyen cuki kutya!’. Ilyenkor látom a nőstény és a férfiember szemében, hogy nem értik mi ez a demo verzió és alig bírják visszatartani magukat, nehogy elárulják az igazságot. Titkon talán abban reménykednek, hogy valaki tényleg elviszi. Bár mikor nem csinál rosszat eléggé szeretgetik. Szóval fene se tudja, lehet nem húzom be a csőbe mindig, hogy kikapjon, csak néha, ha kedvem van. Végül is unalmas lenne nélküle.