Ez most nem lesz annyira vidám történet, mert rettegek. Nem, nem nősténygazdi akar kinyírni, mert megint toalettnek használtam a nappalit. Mondanám, hogy nem tehetek róla, de ez az eset szánt szándékkal történt. Babusgatott valami kisbabát, játszott vele a szőnyegen hason csúszva ahogyan velem sosem szokott. Vittem oda neki a labdát. Hátha leesik neki, hogy fontosabb dolga is akad annál a kis emberkölöknél. De nem. Szóra se méltatott.

Marhára nem értettem, hogy minek ide még egy négykézláb mászó embergyerek, volt belőlük már négy. Igazán pazarolhatná a drága idejét rám. Nem tudtam, hogy nem örök darab a gyerek és csak fél délutánt marad. Meg kellett mutatnom, hogy a szőnyeg bizony az én birodalmam. Vigye onnan az összes játékát. ...

Szerintetek való egy macska legokiállításra? Eltartóm szerint csak akkor, ha az is legoból van. Én tényleg nem akartam semmi rosszat, de a kíváncsiság hozott a házba, hát a kíváncsiság vitt el oda is.

Nem mondom, hogy unalmas lenne az életem. A ház fenomenális. Karácsonyi csodaként érkeztem és úgy is bánnak velem. Vilmos névre büszkén hallgatok továbbra is és már a macskatársak is beletörődtek, hogy a kedvencek kedvence lettem. Mindent elnéznek nekem. Jó, a tisztasági szabályokat szigorúan tartom, és már az asztalra se mászom fel, ha látnak. És már kezdem az éjszakai alvásukat is tiszteletben tartani – csak akkor csinálom a fesztivált, ha jókedvem van. Bár nekem mindig jókedvem van. Kipróbálták, hogy napközben nem hagynak ...

Szégyellem magam. Na nem azért, mert a szomszéd megint leordította nősténygazdi fejét, hogy hallgattasson el végre. Nősténygazdi kiállt értem és magyarázta vörösen ordibáló szomszédjának, hogy a kutya bizony olyan állat, hogy védi a területét, és ha valami megmozdul akkor jelez. Nem tehetek róla, hogy a kert tövében mindig mászkál valaki. Jó, van, hogy csak a fűszálak integetnek, de hát honnan tudjam, hogy nem betörő álruhában. Nem tehetek különbséget mozgás és mozgás között. Amúgy meg ha erre járnak a haverok hosszan kidumáljuk a gazdikat. Azzal aztán végképp nem lehet semmi baja szomszéd krapeknak. Állítólag ő napközben szeret aludni és az én kornyikálásom miatt ideges és kialvatlan. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, én ...

Tudtam én, hogy a pulóver nem a legjobb választás. Vörös gazdi leesett a székről úgy nevetett. Na, nem azért, mert annyira rosszul állt rajtam – nekem semmi nem áll rosszul –, hanem mert nősténygazdi megint nem használta az eszét az internetes rendelésnél. Addig eljutott, hogy nem a legkisebb méretet rendeli, de arra már nem gondolt, hogy egy M-es méret mégis mekkora. A képen egy csinos kis pincsi vigyorgott vissza rá a bézs színű pulóverben, és két kattintás után már úton is volt a rémálmom. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a köldökömig sem ért. Hónaljban csöppet szorított ugyan, de anyu szerint a célnak megfelel. A szobában jó lesz, ha hideg van, kintre meg ott a kabát, amit tavaly vettek nekem nagy gonddal – mondta.

A ...

Theoval sikerül mindig új játékot találnunk. Hideg ide vagy oda a kert tele meglepetésekkel. Én picit már unom, hogy a legjobb játszások után mindig kikapunk, de Theo jól tűri a szidalmazást. Mondjuk ő rögtön bebújik a kisházba, amint hallja, hogy a hangnem magas c-én kezdődik és engem szegény Napóleont dob a gazdi kezei közé. Pedig becsszó nem én vagyok az értelmi szerző. Csak mikor kezdi a nagy cserepet szétszedni nem bírom nézni, hogy mennyire szerencsétlen gyenge és besegítek neki. Ősz végén lekerítették a kerti tavat és bár a teknősöket betelepítették a házba a halakat kint hagyták társaság nélkül. Theo szerencsétlenkedett a kerítéssel, hogy bejusson hozzájuk, de tényleg csak puszta jószándékból, hogy ne unják halálra ...

A vörös gazdi röhögőgörcsöt kapott. Na jó, mindig is tudtam, hogy szeret kinevetni főleg mikor kikapok miatta. Néha azt is gondolom, hogy direkt hoz ilyen helyzetekbe, mert imádja, ha balhé van itthon. Persze nem tudom, ez miért tölti el őt boldogsággal én kifejezetten utálom, ha hangosan veszekednek, de ő láthatóan élvezi a zűrzavart.  Most viszont nem volt balhé. Sőt szeretgettek, simogattak és kényeztettek mégis úgy röhögött, hogy majdnem leesett a lépcső tetejéről pusztán a látványomtól.

Szombat reggel nagy sietve elvittek a szalonba. Volt idő mikor vonyító frászt kaptam tőle, de végül is megszokja az eb, ha kényeztetik. Jó, a nyírás kicsit zajos, de van manikűr, balzsam, fürdetés, masszírozás és ha jól tűröm a dolgot ...

Hogy miért én vagyok az uralkodó a házban? Először is, a világ (és benne a lakás) természetes rendje szerint én vagyok a hierarchia csúcsán. Nem az emberek, és nem is a fehér szőrgombolyag (ne röhögtessetek). Az uralkodás művészete abban rejlik, hogy ezt a tényt mindenki felismerje – anélkül, hogy egy bajszod szála is meggörbüljön. Én nagyon jól űzöm ezt a mesterséget. Kiszámíthatatlan vagyok, ami alapja a tekintélynek. Sose tudják mire számítsanak. Néha hajnali háromkor adom elő a „halálosan éhen halok” színjátékot. Mondjuk van, hogy tényleg majdnem éhen halok mikor a pamacs sikerrel előbb tünteti el a kajám minthogy én jóllaktam vele.  De van, hogy csak úgy kedvtelésből kaparom a falat, ami tapasztalatból mondom ...

Mondanám, hogy csend béke nyugalom, nem történik semmi. Minden a megszokott kerékvágásban zajlik, reggelente kiverem a balhét, hogy ideje kaját adni, időnként megverem a pamacsot, feka barátommal továbbra se beszélek. Mondjuk nem is nagyon teszem tiszteletem a házon kívül ebben a hidegben. Csak egy-egy rövidke sétára rohanok ki jelezni időnként, hogy létezem, nehogy megint a területemen randalírozzon holmi szomszéd egyed. Legkülönlegesebb dolog, ami manapság történt, hogy nőstényember telefonja összetört. Semmi közöm hozzá. Minek rakja a lépcsőre? Évek óta leverek mindent a lépcsőről. Egyáltalán nem lehetett neki újdonság, hogy a telefonja se fogja sokáig bírni azon a lépcsőfokon. A különleges az a dologban, hogy eddig nem volt ...

Állitólag testképzavarom van. Humanoidok szerint a kinézetemből adódóan a kanapén kéne fetrengenem egész nap és szobakutyaként csendben várni, hogy fésülgessenek, meg masnikat rakosgassanak a bundámba és örülni ha néha futhatok egy kis labdáért. Na de, nem tudom ki az aki lefárasztaná helyettem a kisgazdit. Mert ugye az jó, hogy megfuttatom , meg bírkozok vele, hogy kifáradjon. Jó, néha őt is idegesítem mikor a szanaszét hagyott figuráinak átrendezem az arcát, de összességében mondhatnám, hogy én nevelem. Amúgy, ha megnéznétek hogyan eszik például bolognait ti se tudnátok megmondani, hogy ő most egy eb vagy egy gyerek. Én imádom, úgyhogy ez nem panaszkodás volt – a falatok csak úgy hullanak a számba –, csupán egy kis szösszenet ...

A nevem Vilmos. Tell Vilmos. Csak viccelek, fogalmam sincs, hogy hívnak igazából, de nem egy legendabéli szabadságharcostól neveztek el, hanem mostantól a királyi herceg után Vilmos névre hallgatok. Amnéziában szenvedek és nem tudom, hogy kerültem ide, de eléggé kényelmes a ház, úgyhogy nem is megyek sehová. Valószínűleg a korábbi eltartóim is amnéziában szenvednek, mert hiába keresték őket, nem nagyon siettek értem. Mostmár ne is törjék nagyon magukat, mert itt így igénybe vettem mindent. A fotelt, a macskafát, az ágyat, a házat. És bár a többi macska nem volt mind kedves, de nem is törekedtek bántani, ezért nem volt semmi akadálya, hogy én is családtaggá válljak. Mondjuk az is lehet, hogy kissé félnótásnak gondolnak és ezért nem ...