Nősténygazdinak nem kell a fűnyírót beüzemelni, mert kecskemódra zabálom a füvet. Mondjuk az utána keletkező cuccnak kevésbé örül, és már kórházi benfekvéssel fenyeget. De ő is tudja, hogy ez nem holmi vírus vagy mérgezés. Én úgy tudom, a húsvéti sonka maradékának egyben felzabálása nem tartozik a mérgezés kategóriába – legfeljebb a felelőtlen gazdik és az istenért se érti meg a kutya, hogy nem szabad típusú szituációkhoz.

Úgy kezdődött, hogy egyedül hagytak. Illetve új családra bíztak míg ők utazgattak a világban. Láthatjátok hetekig nem tudtam jelentkezni, mert a netet is vitték magukkal. Csak engem meg vörös gazdit hagyták őrizni a házat. Persze új családom csak pár órára hozott haza mindig. Szerintem azért, hogy szembe szomszéd ne legyen csalódott, hogy szünetben nem hallja a hangom. Tettem is róla minden nap, hogy legyen miért ordibálnia gazdival, ha hazaérnek. A kutya mindig teljesíti a kötelességét. Aztán arra is volt időm mindig, hogy ellenőrizzem a lyukakat a kertben, nehogy kisebbek legyenek és persze fergeteges verekedést vágtunk le vörös gazdival, aki ezekben az időkben uralta a házat. Nem volt mindig boldog a látványomtól, mert az új család szeretete kettéosztódott ezekben az ínséges időkben.

Szóval mikor végre hazadugták a képüket örültem nekik rettentően és nem csak azért, mert egyben felzabálhattam az elől hagyott főtt sonkát, hanem mert hiányoztak nagyon.

Azóta a gyomrom break táncot jár, mint egy ’90-es évekbeli diszkógömb és rá se bírok nézni a sonkára. Nősténygazdi egynek örül azért, hogy végre sikerült túletetnie még ha ez nem is az ő érdeme, hanem magam szolgáltam ki. De mivel nem kell füvet nyírnia, mert azzal nyugtatom háborgó gyomrom, több ideje van takarítania utánam. Szóval egy szava sem lehet panaszkodásra.

És a szembe szomszéd miatt sem kell aggódnia, mert új szintre lépett a kapcsolatuk. Mivel nem voltak itthon, nem tudott velük ordibálni, így a cukorfalat a neten savazza az ugató kutyákat, akik ezen kertes házas környéken nem képesek némán házat őrizni. Nősténygazdi szerint túl sok követője lett a véleményének, úgyhogy lehet, örök életemre sípoló nyakörvet kell majd viselnem, ha nem akarok ténylegesen mérgezés áldozata lenni.

Most persze az ugatás a legkevesebb problémám egyelőre küzdök a hasammal, még a macskakaját sem tudtam ellopni, pedig az a napi rituálém része volt eddig.

 De ugye minden esetből tanul a kutya valamit. Például: nem fogok ilyen gyorsan zabálni. Csak legyek jobban egy picit... és bepótlom a kajalopást.