Megint utazással boldogították az életem. Szerencsére most végig autóval közlekedtünk és nem szenvesztettek vonatúttal meg hasonlók. Mondanám, hogy roppant szórakoztató volt az egész, de akkor nem mondanék teljesen igazat.

Az út remek volt, csak gyorsan kellett elvégeznem a dolgomat minden megállónál, mert az is megfagyot, ami amúgy nem fagyhatott volna meg. Kifejezetten kegyetlennek érzem azokat a benzinkutakat, akik nagy táblával hirdetik, hogy kutya nem mehet be. A gazdiknak könnyű: ilyenkor felváltva járnak a jó meleg mellékhelyiségbe, de nekem végig kint kell fagyoskodnom. A kocsiban már kellemes volt, bár kiscsávó gondoskodott róla, hogy most se teljen felhőtlenül az út. Olyan illat terjengett, hogy én is majdnem kidobtam a taccsot. Mondjuk nősténygazdinak nem tudom mennyire hiányzott a takarítás, de biztosan örült neki, hiszen otthon is állandóan ezt csinálja.

A hosszú út után fekete óriás haverom nagy játékkal várt. Örömében, hogy láthat felborította az egész étkezőasztalt. Jónak látták megfuttatni minket egy kutyáknak kijelölt nagy területen.

Hát mit mondjak, imádom ezt a helyet: csak kutyák meg labdák meg sár. Kivéve, hogy most kosz helyet csak sérüléseket lehetett a bundánkra helyezni. Akárhogy is próbáltuk feltörni a sarat nem engedte magát. Pedig az én karmaim már bizonyították az ablaküveg karcolásával, hogy mennyire erősek, a jégbe fagyott sárral nem jártam sikerrel. Kénytelen voltam tisztán hazamenni.

Kis goldi barátaimmal már sikerrel jártunk a másik nagyszülőnél és a fehér bundámat szürkévé varázsoltam pillanatok alatt. Minden szuper volt, csak hidegzuhanyként ért, hogy újabb macskával bővült a távolságtartó macska banda. Hirtelen azt hittem vörös haverom jelent meg kisebb kiszerelésben, de a barátságtalan nézésből rögtön rájöttem, hogy ez egy másik vörös, kissé szeleburdi, de bizalmatlan kandúr. Hamar rájött, hogy egy kenyérre kenhető eb lévén akkor se bántom, ha belém karmol, így a fekvőhelyem pillanatok alatt kisajátította. Kénytelen voltam a kanapét igénybe venni éjjel, mert a padló túl melegnek bizonyult. Nem is lett volna semmi baj, mert amint rálépnek a lépcsőre rögtön elterülök a padlón elhitetve, hogy egy szőröm szála se ért a kanapéhoz, de történt egy kis malőr. Ugye az már kiderült, hogy allergiás vagyok a macskakajára, és persze az is kiderült, hogy ettől még nem tudok neki ellenállni.

El tudjátok képzelni mennyi kaját kap hat macska egyszerre? És hányszor egy nap? És mennyi időm van az összeset gyorsan eltávolítani mielőtt lebuknék? Megmondom: Nem sok. Éjjel a kanapén a gyomrom is azt mondta, hogy na ez már sok. Hát nem voltak boldogok a produkciómtól, nagyon nem. Próbáltam az ártatlan tekintet mesterségét előadni, de sajnos túl egyértelmű volt, hogy én tettem. Jobban kikaptam, mint kisember a kocsiban okozott produkciójától, pedig illatra az se volt kutya. De tanultam az esetből megint. Próbálom lassabban elfogyasztani legközelebb. Ha lesz legközelebb.