Azt hittem megfulladok a nevetéstől. Ha nem lennék beképzelt, elegáns, kecses vörös tigris még szaltót is dobtam volna.

Tudni illik rólam, hogy a reggeli rutinom igazán méltóságteljes. Mikor sikerül végre felnyávognom hajnali hat körül nőstényembert, hogy adjon nekem az alutasakosból, abból a rózsaszín zacskós csodából, akkor igazából még nem is vagyok annyira éhes. Éjjel mindig ropogtatok szigorúan odafigyelve, hogy a lehető leghangosabban egy kis száraz tápnak nevezett eledelt. Szóval nem kéne hajnalban kelni, de akkor hova lenne a méltóság?

A látszat kedvéért azért úgy teszek, mintha nagyon éhen halnék. Belenyalok kettőt az aszpikos ételbe és már verem is a tamtamot az ajtó előtt, hogy sürgős elintézni valóm van odakint. De ugye nem képzeltétek, hogy a hidegben, reggel én kint végzem a dolgom? Pláne manapság mikor fura dolgok potyognak az égből és fehérre festik időnként a világot. Jó időben pár percet azért kint töltök felmérni a királyságom, mostanában csak kidugom a fejem és vissza is rohanok rögtön a jó meleg házba, hogy kiürítsem a bendőm az alomban. Talán ezt a rutinom már meséltem nektek korábban is, de amiért újra el kellett mondanom, az az, hogy a gépezetbe belepiszkít ez a kis szőrgombolyag, aki remélem nemsokára rács mögé kerül.

Ugyanis míg én magára hagyom aszpikos eledelem, ez a fehér csupaháj felfalja azt. Huss egy pillanat, meg se rágja csak eltünteti. Aztán engem hibáztatnak, hogy újra vergődők a kajámért és nagyon nehezen értik meg, hogy én nem laktam még jól. Hiába kap enni ugyanakkor mint én, hiába van már lassan az egekben a kajám, ez addig növeszti magát, egy ballerinát megszégyenítően ágaskodva, míg el nem éri az én tányérom. A nőstényember meg nem hiszi el, hogy ez a miniatűr lassan vágósúlyban lévő eb, hogyan ér fel addig. Ha szerencsém van akkor nősténykisembert sikerül meggyőznöm arról, hogy adjon még egy alutasakost mielőtt elhagyja a házat, mert nőstényember délig hallani se akar az újabb adagról.

Na de megcsillant a fény az alagút végén, elviszik és bezárják, érzem. Nem hiszem, hogy a kajatolvajlás miatt keresték, de mindenesetre valami nagy balgaságot követhetett el. Biztosan fog hiányozni, de egy példamutatás nem árt neki az biztos. Férfiembert hívta a rendőrség és mindent tudni akartak a kutyáról. Élvezettel hallgattam, hogy ez egy selejt és milyen hibái vannak. Az összes oltása, számlája minden érdekelte őket. Férfiember hót ideg volt és teljesen megszeppenve válaszolt minden kérdésre én meg élvezettel hallgattam az egészet. Van egy gyanúm, hogy a kennel követet el valamit galibát, ahonnét ez az ebadta jött, mert sok kérdés szólt róla, de azért tetszik, hogy bajban van a fiatalúr. És persze semmit sem sejt még. Itt fekszik kényelmesen a kajámtól jóllakottan a pamlagon. De remélem hamarosan helyreáll az igazság és elnyeri büntetését a kaja tolvaj.

Most pedig megyek követelek még egy reggelit, mert egy ilyen stresszes reggelt nem lehet másképpen elviselni csakis extra aszpikossal. Dupla adaggal.

És ha már a dupla adag sem elég, talán elkezdem terjeszteni a pletykát a kajatolvaj titokzatos múltjáról. Végül is, ki más ismerné jobban a ház titkait, mint én, a vörös tigris, aki mindent lát – és soha nem felejt.