A csodából majdnem haláli történet lettem. Szerencsére megúsztam a dolgot, de az biztos, hogy egyet a kilencből lehúzhatok.

 Sokáig ki se dugtam az orrom a házból, ahová karácsonyi csodaként betoppantam. Illetve ha ki is szagoltam, eszembe se jutott, hogy mégegyszer a hidegre vigyem a bőröm. Bár még most sem emlékszem honnan jöttem, de a hideg szélre és a vizes esőre a bundámon igen.

 Elég volt nekem randalírozni a házban, mászkálni a karnison, bunyózni a hazatérő fajtársakkal. Na meg kacérkodni a két egyre nagyobbra növő golden fiúval, akiknek neki rontok a lépcső tetejéről, és egy nage-waza judo technikával ippon-pontozásos győzelmet aratok. Szerencséjükre sosem lett komoly bajuk, mert az ablak mindig közénk állt.

...

„Példamutató magatartásáért, kiemelkedő, felelőségteljes viselkedés mintájáért Sebastian szőrmókot ezennel kitüntetem és egész napos evéskúrára ítélem”. Persze most azt gondoljátok, hogy ezt álmodtam. Hát… igazatok is van. Tényleg álmodtam — de csak a kajás részét. Nem lettem sajnálatos módon egész napos evésre ítélve jobbnál jobb falatokkal, viszont az elismerést igen is bezsebeltem. Több szempontból is a „tökéletes eb” jelzővel lehetne illetni.

A szomszédba új haver költözött. Egyelőre méretben még nem haladta meg a lécet, mert fiatal kis bohókás ausztrál juhászkutya, de idősödve nagyobb lesz, mint a konyhapult. (Az csak nagyon csendben súgom meg, hogy nem lesz az olyan rossz a közös összejöveteleken.)

De ...

Nősténygazdinak nem kell a fűnyírót beüzemelni, mert kecskemódra zabálom a füvet. Mondjuk az utána keletkező cuccnak kevésbé örül, és már kórházi benfekvéssel fenyeget. De ő is tudja, hogy ez nem holmi vírus vagy mérgezés. Én legalábbis úgy  tudom, a húsvéti sonka maradékának egyben felzabálása nem tartozik a mérgezés kategóriába – legfeljebb a felelőtlen gazdik és az istenért se érti meg a kutya, hogy nem szabad típusú szituációkhoz.

Úgy kezdődött, hogy egyedül hagytak. Illetve új családra bíztak míg ők utazgattak a világban. Láthatjátok hetekig nem tudtam jelentkezni, mert a netet is vitték magukkal. Csak engem meg vörös gazdit hagyták őrizni a házat. Persze új családom csak pár órára hozott haza mindig. ...