„Példamutató magatartásáért, kiemelkedő, felelőségteljes viselkedés mintájáért Sebastian szőrmókot ezennel kitüntetem és egész napos evéskúrára ítélem”. Persze most azt gondoljátok, hogy ezt álmodtam. Hát… igazatok is van. Tényleg álmodtam — de csak a kajás részét. Nem lettem sajnálatos módon egész napos evésre ítélve jobbnál jobb falatokkal, viszont az elismerést igen is bezsebeltem. Több szempontból is a „tökéletes eb” jelzővel lehetne illetni.

A szomszédba új haver költözött. Egyelőre méretben még nem haladta meg a lécet, mert fiatal kis bohókás ausztrál juhászkutya, de idősödve nagyobb lesz, mint a konyhapult. (Az csak nagyon csendben súgom meg, hogy nem lesz az olyan rossz a közös összejöveteleken.)

De amiért dicséretben részesültem, hogy komoly tanítója lettem, ezen kis jószágnak. Andy, a juhászkutya ugyanis komoly kiképzésben részesül gazdái által és mivel felnőtt korára meghaladhatja a harminc kilót is - teljesen érthető, hogy következetes, magabiztos nevelésre van szüksége, hogy nagyszerű természete később virágozzon. És hát én lettem az egyik fő mestere a reggeli séták közben. Ami kihívásokkal van tele, hiszen tudni illik rólam is, hogyha kutyát vagy egyéb ebszerűt látok, elvesztem az ítélőképességem és csakis a játékra, a bolondozásra koncentrálok. Ugyanakkor éreztem, hogy a bolondozás mellett, tudásom legjavát kell adni és ha gazdik már ordítanak, akkor itt az ideje szót fogadni. Szóval jó kis tanuló sétákon vagyunk túl és tuti, hogy nősténygazdi is büszke rám, mert nem csavart rögtön törölközőbe és vágott a zuhany alá, mint legutóbb mikor túltoltam a játékot az utcán. Mondjuk ez az eset is arról tanúskodik, hogy viselkedésemért érem jár.

A zuhanyzás ugyanis nem volt egyéni program. Őnagysága Jean-Luc, vörös szőrmók is társult az akcióhoz. Állítólag hirtelen jött ötlettől vezérelve dobták be mellém a kádba, de szerintem régóta tervezik ezt a merényletet. Legalábbis vörös gazdi biztosan merényletként élte meg. Míg én békésen tűröm a vízzuhatagot és samponozást, ő a minőségi csempét is lekaparta a falról. Ilyen idegbe még akkor se láttam, mikor harmadmagammal befutottunk a házba kicsit játszani a haverokkal. Tágra nyílt, ijedt szemekkel próbálta menekülőre fogni még akkor is mikor habzott az egész testén a szappan, na és olyan kornyikálásba kezdett, amitől még a vizes hátamon is felált a szőr.

 Kis nősténygazdi nem adta fel, bár folyt a vér a karján, de bepróbálkozott a szárítással is. Pedig köztudott, hogy vörös gazdi a porszívótól is világgá fut, így a hajszárító hangja se tette boldoggá. Támadásba lendült, fújt, karmolt, harapott, de szerencsére a gép egyben maradt. Viszont szerintem vörös gazdinak nem volt olyan „spa” élmény a fürdetés.

Én csak simogatást és kényeztetést kaptam zen állapotom miatt, még a visítás se hozott ki a sodromból, hagytam, hogy kényeztessenek, hiszen én már megszoktam. Ha kiszabadulok úgyis újra kezdhetik. A kert végében szagot fogtam, muszáj lesz mélyebbre ásni.

Jean-Luc, vörös gazdi meg milyen traumával él tovább azt nem tudom, de azóta nem mertem zavarni. Összegömbölyödve horkol a széken és remélem álmában nem jön vele szembe egy hajszárító.