Kaptam nyakörvet meg bilétát, ráírták, hogy Sebastian, meg néhány számot, anya gondosan magyarázta, hogy le ne szedjem, mert ha kis hülye vagyok és elfutok akkor haza tudnak hozni és mondta, hogy ez a nevem, a telefonszámunk és nagyon nagyon szép vagyok a kék nyakörvemmel. Cicának is kék van, de neki csillog, olyan csábítóan, csak picit megnézném közelebbről, na jó icipicit megrágcsálnám, hátha csillogó lenne tőle a fogam, tuti tetszene neked is anya.

Kapok hámot is, meg pórázt, de csak sétához, anya öltöztet, magyaráz, és kinyitja az ajtót, hogy menjek.

  Ne. Nem értem, most akkor ennyi volt? Azt hittem imádsz, azt mondtad örökkön örökké szeretni fogsz, én meg bedőltem neked. Azt is hagytam, hogy húzd a szőröm kifésülés címszóval és csak nagyon ritkán vonyítottam fel, mikor már igazán fájt, de olyan kedvesen nyomtad a dumát, hogy szép leszek tőle, azt hittem, ha hagyom akkor tényleg örökre megszeretsz. Rám aggadsz minden szart és kinyitod az ajtót, hogy menjek el. ..

Nem megyek sehova, nem akarok. Már úgy beleéltem magam, hogy itt van az otthonom, hogy te vagy az anyukám. Anya ugye szeretsz? Ne húz ki, kérlek, nem akarok, ígérem nem kakilok rá a szőnyegre, kimegyek a kertbe, csak ne rakj ki kérlek! Nem állok fel, ne húzz, hova akarsz vinni?

Micsoda új illatok, itt laknak más kutyák is? Érzem, mindet érzem, megszagolnám közelebbről, de le nem szállok az öledből, hozzad bújok, félek.

Most megint fésülsz és szeretgetsz, hát akkor mi volt ez az előbbi színjáték, a pórázzal és hogy menjek ki az ajtón?

Kezdem felfogni, hogy miért rakod minden nap rám a pórázt és tessékelsz ki az ajtón. Nem is akarsz kidobni, mert visszahozol mindig. Amúgy tetszenek az új szagok, ha gondolod picit szétnézek ma és lemászok az öledből, de tutira vigyél haza utána.

Juhuu szabadság, futás, nem megyek messzire ígérem. Ja, hogy ez a póráz izé visszaránt, nem is futhatok. Vagy te rántasz vissza és nem engedsz futni? Akkor minek hozol ki, játszunk a kertben inkább, ott nem raksz rám hatszáz dolgot, ami nyom, kényelmetlen és különben is milyen dolog az, hogy nem mehetek messzire.

Jaaj anya ez fantasztikus volt, menjünk holnap is vagy inkább most megint. Lett egy csomó barátom. Azt hittem csak vörös cica gazdi lesz a barátom, de ott volt a maci, a bruno és még az a mérges kis csivava is jókedvre derített. Bruno már felnőtt kutyáknak való kaját kap és azt mondja imádni fogom, ő legalábbis nagyon szereti, egy tonnát megevett belőle, maci szerint ne ugráljak rá, mert ha megnő lenyom, mint egy nikkelbolhát, a többiek nevét nem tudom, de milyen sokan vannak, kis mérges csivava is cuki, csak nem bírja az új tagokat, de tuti ő is megszeret, engem mindenki megszeret. Anya lesz sok barátom, imádom a hámot, imádom a pórázt, mindig menjünk kis az ajtón, te vagy a legjobb anya.