Szomszéd haver él és virul. Na jó azt mégse lehet mondani, hogy virul, mert be van kötve a feje meg a lába is és nem engedik még csak kinézni se az ajtón. Alig bír enni, mert eltört az állkapcsa is és bár a doki a helyére rakta, de nehézkes a rágás. Gazdija nyomja bele a táplálékot injekciós tűvel. Azt mondja, hogy még így is jobban járt. Mivel nem látott engem kint ezért romantikázni ment éjjel a szomszéd kerületbe, ahol szerinte csudaszép csajok laknak, engem ugyan nem izgatnak, de olyan lelkesedéssel bír áradozni róluk, főleg az egyik perzsa keverék kisasszonyról, hogy lehet egyszer átmegyek én is megnézni mitől ilyen különlegesek. Szóval azt mesélte, hogy tök óvatosan közlekedett és egyszercsak a semmiből elütötte egy ...

Tegnap éjjel hazaráncigáltak az utcáról és nem engedtek vissza. Bevetették a nagyágyút. A kedvenc jutalomfalatos kajászacskómat csörgették, így kénytelen voltam hazafutni. De azt gondoltam, hogy bezabálom a jó kis jutifalatokat és futok tovább, mert szembe szomszéd fekával találtunk egy süncsaládot a híd alatt, akik frissen költöztek be és gondoltuk kicsit ijesztgetjük őket éjjel csak, hogy érezzék itt mindenki szívesen látja őket. Már el is terveztük, hogy én a híd egyik végén nyávogok, mint egy oroszlán, ő pedig sunyit a másik a végén csukott szemmel és mivel tiszta fekete, senki nem veszi észre. Majd amikor futnak felé az én csatakiáltásaimtól megijedve, ő előugrik, ezzel infarktust okozva sünpapának. Halálra röhögtük ...

Szerintem jobban járnál ha lehúznál, mert ha megtudják, hogy fent jártál kiporolják a feneked. Értem én, hogy annyira hiányoztam neked, hogy csak akkor érzed jól magad, ha két centire vagy tőlem, de nekem ez már kezd zaklatásnak tűnni. Elvoltam napokig egyedül és most hirtelen megint itt az egész pereputty, kisember, nagyember és még te is. Mikor megláttam, hogy újra megérkeztetek a házamba örültem, bár valószínűleg fel tudtam volna dolgozni hiányodat, ha véletlenül nem hoznak magukkal visza. Persze az jólesik, hogy most engem szeretgetnek, babusgatnak, állítólag azért, hogy a lelkivilágom helyreálljon. Nőstényember ugyanis megtudta, hogy azért hullik a szőröm, mert ideges vagyok és hogy magányos voltam. Magányos egyáltalán nem voltam, ...

Az utazás jól telt. Gazdi jól nyomja a szekeret, nem lettem rosszul. Anya foglalkozott velem egész nap, és estére végre a kaja is eszébe jutott. Néha megálltunk, futottunk pár kört aztán újra útra keltünk. Mindenesetre agyon dicsértek, hogy milyen jó kutya vagyok, milyen jól bírom; még nőstény gazdi is szerelmesen nézett rám. Pedig nem volt egyszerű, imádtam mikor az összes kisgazdi aludt és felváltva horkolták az altató zenét, de mikor ébren voltak és üvöltötték újra a Kiskarácsony Nagykarácsonyt meg All I want for Christmas is you, amit egyébként már én is egyre szebben ugatok, na az maga volt a pokol. Nyomtam be a fülemet a párnába alvást színlelve.

Azóta már két házban is aludtunk. Egyikben csak egy éjjel, a másikban ...

Pakolnak, készülődnek, iszonyat nagy jövés-menés napok óta. Nőstény gazdi minden reggel itthon hagy tök egyedül és hatalmas csomagokkal, táskákkal tér haza. Amiket aztán kipakol, bepakol, összecsomagol és teli nagy bőröndök, meg táskák sorakoznak a nappaliban. Közben állandóan szól valami áhítatos zene vagy a kis gazdik üvöltik, ha itthon vannak, hogy kiskarácsony nagykarácsony teli torokból.

  Vörös gazdi bebújt az egyik kis bőröndbe, egész nap ott szunyokál. Próbáltam kirángatni, de nem volt hajlandó felébredni, játszani egy picit. Azt mondta valami esti vadászaton vett részt a szomszéd fekete macskával és mire hazajött, már senki nem engedte be. Így egész éjjel éberen védte a házat a kocsi alatt várva, hogy végre reggel ...

Nősténygazdi kirakott egy kosár rongyot nekem. Szeret engem mostmár biztosan tudom. Igaz reggel kikaptam tőle, mert megint nem sikerült a lépcsőn hagyni a papucsát, de nem gondolhatja, hogy egész éjjel kibírom, hogy látom ott hever, árválkodik a lépcsőn két papucs. Folyamatosan incselkednek velem, hogy „gyere Sebastian, látod milyen csinos kis rágnivaló papucsok vagyunk”. Hát én meg nem tudok nemet mondani, ha ilyen szépen hívnak, szóval nem az én hibám. Rakd el őket a szekrénybe, ne is lássam, bár ezt a két párt gondolom már nem is akarod hordani. Az egyiknek csak a talpa hiányzik; eskü nem ettem meg; de a másik elég ramaty állapotban van már. Már rágnivaló sincs rajta, nyugodtan kidobhatod. A másikat mér rágcsálhatom kicsit, ha ...

Ne haragudj, de csak nevetni tudok rajtad. Nagy mellénnyel ugrándoztál, minden területem elfoglaltad, azt hitted a tiéd a világ kisember nagyember nőstényember mindenki csak téged szeret. Én meg halálra edzettem magam, hogy felvegyem a tempót, hogy engem is észrevegyenek. Már már ott tartottam, hogy nem egyedül megyek felfedezni, hanem kipróbáom azt a pórázosdit, olyan nagyra voltál tőle, hogy milyen fantasztikus felfedezés vár rád minden nap.

Most meg itt fekszel bekötött lábbal. Láttam az ablakból milyen béna voltál. Egy pillanatra megijedtem, hogy valami komoly bajod történt, de amúgy tényleg felfogtad, hogy akár történhetet volna? Ne nyávogj, ez semmi, pár hét és futhatsz megint, mint nikkelbolha a kertben. Addig meg mindent elnéznek ...

Kaptam nyakörvet meg bilétát, ráírták, hogy Sebastian, meg néhány számot, anya gondosan magyarázta, hogy le ne szedjem, mert ha kis hülye vagyok és elfutok akkor haza tudnak hozni és mondta, hogy ez a nevem, a telefonszámunk és nagyon nagyon szép vagyok a kék nyakörvemmel. Cicának is kék van, de neki csillog, olyan csábítóan, csak picit megnézném közelebbről, na jó icipicit megrágcsálnám, hátha csillogó lenne tőle a fogam, tuti tetszene neked is anya.

Kapok hámot is, meg pórázt, de csak sétához, anya öltöztet, magyaráz, és kinyitja az ajtót, hogy menjek.

  Ne. Nem értem, most akkor ennyi volt? Azt hittem imádsz, azt mondtad örökkön örökké szeretni fogsz, én meg bedőltem neked. Azt is hagytam, hogy húzd a szőröm kifésülés ...

Lehet most bajban vagyok? Nőstény gazdi ugyan nem kiabál, de püffög magában. Felszedi az összes szőnyeget és aggodalmasan kántálja, hogy buta ez a kutya, sose lesz szobatiszta. Nem tudom, mi az a szobatiszta, anya, elmagyaráznád nekem? Azt se értem, hogyha nőstény gazdi felszedi az összes puha szőnyeget, akkor hová fogok tudni kakilni. A padló olyan kemény és kényelmetlen.

Kezdem érteni, ha nem akarod, hogy éjjel kakiljak, ne hagyd elől a kaját. Eszem, kakilok, ennyi, ilyen egyszerű. Jó lenne valami rendszer, hogy mit akartok, mert kezdek összezavarodni. Menjek ki, ne menjek ki, ha kimegyek jöjjek be, vagy mégse, mert koszos vagyok, de mégis, mert megtörölsz inkább, és mehetek újra, ja nem, nem mehetek újra, most minek hívsz be vagy éppen ki ...

Fut, mint a hülye össze vissza, mint aki sose látott kertet. Örül, mint kutya a farkának.

Ó hát egy kutya, tényleg. Basszus, egy kutya. Sose fogom megszokni. Ha ki tudnám nyitni a kertkaput talán megszabadulhatnék tőle. Csak olyan kis szerencsétlen, tuti rögtön felfalná egy patkány és hát a halálát azért nem kívánom, csak sokkal jobban örültem volna, ha ezzel a fehér szőrcsomóval nem a saját házamban kellett volna megismerkednem. Most jót röhögnék szomszéd vöröskén vagy szembe fekete szomszédon, hogy kaptak társaságnak egy kutyát, erre mit ad isten, nekem kell itt jóképet vágni hozzá, mint aki mindig is tudta, hogy osztoznia kell egy kutyával a házon és kerten. Tegnap ugyanis előadtam, hogy tudtam róla és  milyen boldog vagyok, ...