Az emelet az enyém, az ágyad az enyém, az én ágyam a tiéd lehet cserébe. Egy hete kértem, hogy takarítsd ki, de ha be se szagolsz oda, akkor nem is értheted miért nem használom. Amúgy meg szépen süt a napocska az ágyadra, nem gondolhatod, hogy lent alszom a sötétben. De szívesen megnézem milyen idő van odakint csak ki kéne engednetek a csodás napsütésbe. Már könyörögtem, levertem minden virágot, amit csak lehetett, szétrágtam a pálmádat, kiástam az orchideákat, felugrottam a karnisra, nekimentem az ablaknak, szétkapartam minden szék hátulját. Szóval annyiféleképpen jeleztem már nektek, hogy szétnéznék odakint. Mindig csak azt mondjátok, hogy a műtét után majd kimehetsz, légy türelemmel Jean-Luc (Zsan-Lük). Két dolgot nem értek. ...

Ajtó nyitva, sehol senki. Hahóóóó, van itt valaki? Az előbb még itt nyüzsgött mindenki, csak olyan rövid volt az éjjel, hogy gondoltam ráérek még felkelni. Legközelebb hamarabb lerakhatnátok aludni. Nőstényember te sem vagy itt? Általában téged látlak egész nap, de ha most nem jössz elő megkereslek. Óvatosan felosonok a lépcsőn, nehogy észrevegyenek, a múltkor is mekkora balhé volt belőle, hogy felmentem pár lépcsőfokot.

Azt a! Pihe puha padlószőnyeg és ágyak tömkelege és rácsos ágy, ahova még a nap is odatűz. Most komolyan ezt féltettétek tőlem? Hát mit vétettem, hogy ezt nem láthattam eddig? Lefekszem ide, nem, mégse, kipróbálom azt az ágyat. Még jó meleg, de sötét van, ez a másik ágy meg már hideg, ezen meg van valami ...

Jól van, jól van, ne kiabálj, nem tudtam, hogy miattam húztad be a rácsot a lépcsőn. Azt hittem ügyességi játék, hogy át tudom-e ugrani. Képzeld nem sikerült. Visszapattantam a tetejéről és kis híján múlt, hogy nem a lábamra estem. Picit bevágtam az orromat is. És bár nem kérdezed akkor mégis hogyan jutottam fel a lépcsőn azért megmutatom neked. Ha itt felugrok a nagy virágcserépre már fel is érem a következő lépcsőfokot és a korláton simán beférek. Így ni! Innen pedig még a vitrin tetejére is át tudok ugrani nézd csak! 

Már megint kiabálsz velem, nem vertem le semmit csak kicsit arrébb toltam, hogy a kis fenekem keresztül férjen. Csak tudnám mi olyan értékes van odafönt, hogy nem engedsz fel te nőstényember megnézni. ...

  Kisember nagyon vicces. Azt hittem az emberek két lábon járnak, de ez csak kapaszkodva b ír felállni. Négykézláb fut utánam és olyan könnyű kicselezni. Marci, Marci, ha te tudnád ez milyen sima ügy, nem féltél volna annyira egy kisgyerekes családtól. Még a kanapé is az én birodalmam. Csak messziről nyújtózkodik, hogy elérjen. Na ne, sikerült neki felmászni. Ajaj, most elfussak? De akkor oda a kényelmesen kialakított kis fekvőhelyem, ahonnét még a kertben ugrándozó madarakat is figyelhetem. Mondjuk meg is foghatnám őket, ha kiengednétek, de ezek a kétlábú szörnyetegek, na jó nem szőrnyetegek, tök kedves mindegyik, de bezárva tartanak 100 négyzetméteren.

Hát mit gondolnak egy magam fajta cicának ez elég? Pár hónapja még enyém ...

 ÁÁÁÁ Marci most itt lenne röhögne rajtam nagyon. Tényleg visít a kisember és egyre közelebbről hallom. Hova bújjak? Ébredj nőstény gyermek! Bújtass el gyorsan!

Azt a… idejött körém az egész család. Két nősténygyermek, egy nőstény meg egy hím, meg egy hím gyermek és egy még kisebb hím kisember. Simogatnak, beszélnek hozzám, hogy jó dolgom lesz itt nekem. Kisember se durva egyelőre, ahogy Marci mesélte, bár lehet csak rajta a szülői kontrol. De olyan finom a pici kis kezecskéje, mondjuk a puszikat tartogathatná anyucinak, egy évig mosakodhatok ezután. Na jó, most már elég, értem én, hogy sokan vagytok, mindig simogathat valaki, bár ne gondoljátok, hogy csak akkor, amikor ti akarjátok. Viszont mi lenne, ha ebből a sok kis és ...

Rosszul vagyok. Még mindig forog a világ. Nem nem fogok kimászni a kosárból. Hiába sipákolsz, hogy szar macskát hoztatok el a menhelyről, ma tuti nem bizonyítom be neked te férfiember, hogy mennyire kicsattanok az egészségtől. Fura szagok vannak és fények. Ez a nőstény kisember meg állandóan dudorászik a fülembe meg piszkál. Hagyjatok már aludni vagy vigyetek vissza Marcihoz. Nem volt egy kedves jószág, mindig összevert, meg megette a kajám, de már megszoktam. Néha jókat dumáltunk kedves gazdikról. Meg ő mesélt a kis gyerekemberekről. Úgyhogy most fosok, hogy húzni fogjátok a farkam meg visítani. Átverve érzem magam.

Kezdek éhes lenni, korog a gyomrom. Van valami ehető errefelé? Na ne! Miért veszel az öledbe? Csak kajálni akarok. Te ...

Juhu! Látogatók. Na Marci mit gondolsz, melyikünkhöz jöttek?  Miért bújsz el? Gyere már! Cuki család. Jó, három gyerek, látom én is, de mind elmúlt már öt. Ezek nem fogják már húzogatni a farkadat. Nézd, hogy meg vannak illetődve.

Hát, ha neked nem kell majd én elkápráztatom őket.

Nézzétek milyen nagyot tudok ugrani! Hahóó itt vagyok!

Igen, én már nem vagyok pici cica, most miért vagytok csalódottak? Nézzétek futok, játszom és tudok nagy boci szemekkel is nézni.

 Na jó, ide több kell. Hanyat vágom magam, mint egy édes kiskutya hátha úgy belém szeretnek. Minek nektek kis cica mikor itt vagyok én!

 Ne röhögj Marci! Ezt csak azért csinálom, hogy elvigyenek magukkal. Látod! Tetszem nekik. Már nincsenek is úgy ...