Jól van, jól van, ne kiabálj, nem tudtam, hogy miattam húztad be a rácsot a lépcsőn. Azt hittem ügyességi játék, hogy át tudom-e ugrani. Képzeld nem sikerült. Visszapattantam a tetejéről és kis híján múlt, hogy nem a lábamra estem. Picit bevágtam az orromat is. És bár nem kérdezed akkor mégis hogyan jutottam fel a lépcsőn azért megmutatom neked. Ha itt felugrok a nagy virágcserépre már fel is érem a következő lépcsőfokot és a korláton simán beférek. Így ni! Innen pedig még a vitrin tetejére is át tudok ugrani nézd csak! 

Már megint kiabálsz velem, nem vertem le semmit csak kicsit arrébb toltam, hogy a kis fenekem keresztül férjen. Csak tudnám mi olyan értékes van odafönt, hogy nem engedsz fel te nőstényember megnézni. Bosszúból lelököm ezt a pici kaktusz virágszerűt. Ez már szerintem te is úgy gondolod, hogy túl sok erre a vitrin tetejére. De vicces vagy ahogyan visítasz, de ne aggódj a többi virágot majd legközelebb verem le.

Ne már, most miért zárod be azt az ajtót, nem akarom. Nem bírom, ha zárva van egy ajtó, szétkaparom, szétmarom, véged van te nagy fehér „útonálló” ajtó! Harci kiálltások kellenek ide és éktelen nyávogás. Dörömbölök, kaparok, ordítok. Tudtam én, hogy meghallod. Mi az, hogy kussoljak, mert felkelt a baba rám. Még jó, hogy felkelt, bezártál ide, bezártál egy ajtót és itthagytál a tök sötétben étlen, szomjan minden nélkül. Jó, kaja van még dögivel, de a vizet már a mosógép alá öntöttem, ugye nem haragszol.

Jól beszél az a nőstény gyermek, hagyjuk nyitva azt az ajtót, nem fogok semmi rosszat csinálni már éjjel, csak elheverek a kanapén és mindenki nyugton aludhat.

Igeeen, szabadság! Futok, futok, felugrok a könyvespolcra, csak néhány könyvet leverek, elérem a függönykarnist, tovább rohanok, csúszik a csempe, puff ez nagyot szólt, nem baj, az asztalon is szétnézek, a fotelre felmászom, gyerekjáték szerte széjjel némelyiket megrágom.

Ó jaj, hím ember néz rám mérgesen… Ne zárj be kérlek, ígérem több dologhoz már hozzá se nyúlok! Ki vagy akadva, hogy zajongok? Nem értem miért velem veszekszel, hallom, hogy ordít kisember, inkább neki mond mostmár hogy maradjon csendben én egy hangot se adtam ki, arról meg nem tehetek, hogy a széthagyott babajáték zenélni kezdett. Pillanatra én is megijedtem tőle.

Látom, nem nagyon nyugszol le, akkor ne is doromboljak?