Mindenki nyugodjon meg, nem történt semmi tragédia. Kicsit összekarmoltam a székeket, na és. Igen, az összeset. Örülj neki, legalább így mindegyik egyforma maradt. Hogy nézne ki, ha az egyik csíkos lenne a többi meg sima. Kicsit átdizájnoltam az ebédlő garnitúrát, nincs ebben semmi rossz szerintem. Hallottam, mikor meséltétek valami vendég embernek, hogy mennyire utáljátok az üvegasztalt. Hát összetörni azt nem tudtam, akárhogyan ugráltam le föl róla, de a hozzá tartozó fehér bőr székgyűjteményt kicsit megtépáztam, de csak csupa jóindulatból.

Amúgy meg kisember is összefirkálta nem olyan rég, ő nem kapott ki ennyire, mint amennyire kiabáltok most velem. Pedig ott virít kéken a folt még mindig eltávolítatlanul. Nőstény ember ki volt akadva akkor is, de a többi csendben tűrte. Most meg az összes velem kiabál.

Oké, egyezzünk meg abban, hogy a bőr fotel széttépését idén nem végzem el. Cserébe azt a hülye ötletet, hogy levágjátok a karmaimat gyorsan elfelejtitek. Hát hogyan fogok felkapaszkodni bárhová? Hogyan akadok bele a szép új kötött pulóveredbe? Hogyan teszem trendivé a kedvenc farmerod? Nem beszélve arról, hogy ha levágjátok a körmömet soha többé nem megyek ki a házból, mert édes kis karmaim nélkül nem tudom megvédeni a területem és hogyan menekülök a szomszéd elől, ha levertem a kedvenc virágait? De csak úgy mellékesen megjegyezném hogyha a házba maradok életem végéig akkor garantálom, hogy nemcsak az almot használom, lesz némi meglepetés máshol is.

Tudom, tudom nőstény gyermek, van, hogy felsértenek a karmaim, de a játék hevében nem tudok koncentrálni, hogy beléd ne akadjak. Hát igen, kisembernél nagyon figyelek, csak puha mancsokkal pofozgatom, akkor is, ha rámül, de nem várhatjátok el, hogy mindenkivel puha kézzel bánjak. Hát nekem is szükségem van vadabb játékra is.

Hát nőstény ember még mindig nem boldog csak mondja a magáét továbbra is. Lehet nem most kéne neki szólni, hogy kiszedtem a földet a teraszon lévő puszpáng alól. A cserép meg nem bírta azt a hatalmas növényt és elborult a rohadék. Csak picit tört el, szerintem nőstény ember te meg tudod ragasztani, olyan kis ügyeske vagy. De ezzel majd később foglalkozunk. Remélhetőleg most nem akarsz a teraszra kimenni, elég elfoglaltnak tűnsz a székek aljának visszaszegelésével. Jó, egy kicsit a székek alját is leszedtem, de arról tényleg csak ők tehetnek olyan hívogatóan lelógtak, mint akik, azt mondogatják, „gyere kicsi cica játssz velünk”. Én meg nem tudok nemet mondani egy ilyen kérésnek.

Inkább elvonulok kicsit az ágyatokba, hogy ne legyek szem előtt. Próbálkozom itt dörgölőzni, meg dorombolni, de valamiért egyik se akar most simogatni.