Hogy miért én vagyok az uralkodó a házban? Először is, a világ (és benne a lakás) természetes rendje szerint én vagyok a hierarchia csúcsán. Nem az emberek, és nem is a fehér szőrgombolyag (ne röhögtessetek). Az uralkodás művészete abban rejlik, hogy ezt a tényt mindenki felismerje – anélkül, hogy egy bajszod szála is meggörbüljön. Én nagyon jól űzöm ezt a mesterséget. Kiszámíthatatlan vagyok, ami alapja a tekintélynek. Sose tudják mire számítsanak. Néha hajnali háromkor adom elő a „halálosan éhen halok” színjátékot. Mondjuk van, hogy tényleg majdnem éhen halok mikor a pamacs sikerrel előbb tünteti el a kajám minthogy én jóllaktam vele.  De van, hogy csak úgy kedvtelésből kaparom a falat, ami tapasztalatból mondom ...