Szeretek utazni. Dicsekednek is velem rendesen, hogy sosincs baj útközben. Sokszor és sokat utazunk. Nőstény gazdi mesélte múltkor is valami vendég egyednek, hogy olyan csendben vagyok a kocsiban, mintha nem is lennék ott. Nem csendben vagyok, csak belül vonyítok. Mikor alszik az egész banda az isteni. Figyelem az eltűnő tájat, a fákat és álmodozom egy jó nagy szarvascsontról, amit megkapok, mert olyan jófiú voltam. De mikor megy a zenebona, a kornyika, hát jó, hogy csendben vonyítok, dugóm a fülem beljebb és beljebb a párnában, álmodozni sincs erőm. Gondoltam már rá, hogy percenként jelzem, hogy álljunk meg pisilni, de láttam, hogy ez már kisgazdinak se jön be. Hiába jelezte százszor, férfigazdi dönti el a megállást és ha nincs jó ...