Megint itt van ez a fehér szőrpamacs. Nem értem. És mindig hoz magával egy csomó embert. Úgy teszek, mint aki észre se veszi, bújik hozzám, bögdös, meg szagolgat, de már a múltkor is próbáltam nem tudomást venni róla. Nem veszi a lapot, képes volt a kertben meg megkergetni. Úgyhogy el is mentem a szokásos utamra, hátha mire visszajövök eltűnik. Nem tudom hol születtem, azt se tudom ki vagyok, illetve egy ideje már bizsu néven ordibálnak utánam.

 Egyik nap sétáltam, sétáltam, kinyilt itt a garázskapu, aztán az ajtó is és nagyember beengedett a házba. Először úgy szólított gyere tigris van bent kaja, gyere be. Nekem több se kellett, bezabáltam, majd elfoglaltam az egyik kényelmes fotelt és jót aludtam benne addig amíg ...