Szerintem jobban járnál ha lehúznál, mert ha megtudják, hogy fent jártál kiporolják a feneked. Értem én, hogy annyira hiányoztam neked, hogy csak akkor érzed jól magad, ha két centire vagy tőlem, de nekem ez már kezd zaklatásnak tűnni. Elvoltam napokig egyedül és most hirtelen megint itt az egész pereputty, kisember, nagyember és még te is. Mikor megláttam, hogy újra megérkeztetek a házamba örültem, bár valószínűleg fel tudtam volna dolgozni hiányodat, ha véletlenül nem hoznak magukkal visza. Persze az jólesik, hogy most engem szeretgetnek, babusgatnak, állítólag azért, hogy a lelkivilágom helyreálljon. Nőstényember ugyanis megtudta, hogy azért hullik a szőröm, mert ideges vagyok és hogy magányos voltam. Magányos egyáltalán nem voltam, a kiszolgáló személyzetem elég sokra gyarapodott, viszont nagyon ügyeltek arra, hogy ne szívhassak friss levegőt. Próbálkoztam átverni, főleg a kicsiket, hogy csak egy pillanatra engedjenek ki, de nem jártam szerencsével. Úgyhogy hullik a szőröm és még egy darabig hullatom, habár már eléggé unom, hogy nőstényember állandóan fésül aztán zúgatja a porszívót.

Ó te szerencsétlen hülyegyerek. Próbálok nem ideges lenni, levegő beszív, kifúj.

Te tényleg odapisiltél fent a padlószőnyegre? Hát mi bajod van neked? Ezek meg engem gyanúsítgatnak, mert ugye a kis pici szőrgombolyag cuki muki kutyuska nem jön fel soha, ő nem lehetett. Már volt gyanúsított kisember is meg én is. Remélem azért leesik nekik a tantusz, hogy képes voltál felmenni és odapisilni. Felfogatatlan. Hallatlan. Vérig vagyok sértve.

Ha tudom, hogy ilyen hamar kiderül, hogy mégiscsak fel tud menni a nagy szigor ellenére is az a tündibündi kis gombolyag, akkor lehet nem tépázom meg éjjel nőstényember kaktuszait. Mondjuk gondolhattam volna, mégiscsak egy kutya. Lehet felnőttként majd értelmesebb lesz, de most úgy tűnik reménytelen a helyzet. A félnótás megint felment mikor nőstényember elment itthonról és megint jelét hagyta annak, hogy fent járt és nem csak pisis jelét. Szóval most nőstényember őrjöng, férfiember meg rácsot szerel a lépcsőre. Na jó, beismerem, nekem is hiányzott kicsit ez a társaság és tuti unalmasabb lenne az élet, ha értelmesebb lennél. De esküszöm, te élvezed mikor kikapsz valamiért, most se figyelsz miközben veled ordítanak csak szemezel a kisember papucsával, én most a helyedben mellőzném a szétrágását, de te tudod.