Nősténygazdi kirakott egy kosár rongyot nekem. Szeret engem mostmár biztosan tudom. Igaz reggel kikaptam tőle, mert megint nem sikerült a lépcsőn hagyni a papucsát, de nem gondolhatja, hogy egész éjjel kibírom, hogy látom ott hever, árválkodik a lépcsőn két papucs. Folyamatosan incselkednek velem, hogy „gyere Sebastian, látod milyen csinos kis rágnivaló papucsok vagyunk”. Hát én meg nem tudok nemet mondani, ha ilyen szépen hívnak, szóval nem az én hibám. Rakd el őket a szekrénybe, ne is lássam, bár ezt a két párt gondolom már nem is akarod hordani. Az egyiknek csak a talpa hiányzik; eskü nem ettem meg; de a másik elég ramaty állapotban van már. Már rágnivaló sincs rajta, nyugodtan kidobhatod. A másikat mér rágcsálhatom kicsit, ha ...