Ne haragudj, de csak nevetni tudok rajtad. Nagy mellénnyel ugrándoztál, minden területem elfoglaltad, azt hitted a tiéd a világ kisember nagyember nőstényember mindenki csak téged szeret. Én meg halálra edzettem magam, hogy felvegyem a tempót, hogy engem is észrevegyenek. Már már ott tartottam, hogy nem egyedül megyek felfedezni, hanem kipróbáom azt a pórázosdit, olyan nagyra voltál tőle, hogy milyen fantasztikus felfedezés vár rád minden nap.

Most meg itt fekszel bekötött lábbal. Láttam az ablakból milyen béna voltál. Egy pillanatra megijedtem, hogy valami komoly bajod történt, de amúgy tényleg felfogtad, hogy akár történhetet volna? Ne nyávogj, ez semmi, pár hét és futhatsz megint, mint nikkelbolha a kertben. Addig meg mindent elnéznek ...