Szomszéd haver él és virul. Na jó azt mégse lehet mondani, hogy virul, mert be van kötve a feje meg a lába is és nem engedik még csak kinézni se az ajtón. Alig bír enni, mert eltört az állkapcsa is és bár a doki a helyére rakta, de nehézkes a rágás. Gazdija nyomja bele a táplálékot injekciós tűvel. Azt mondja, hogy még így is jobban járt. Mivel nem látott engem kint ezért romantikázni ment éjjel a szomszéd kerületbe, ahol szerinte csudaszép csajok laknak, engem ugyan nem izgatnak, de olyan lelkesedéssel bír áradozni róluk, főleg az egyik perzsa keverék kisasszonyról, hogy lehet egyszer átmegyek én is megnézni mitől ilyen különlegesek. Szóval azt mesélte, hogy tök óvatosan közlekedett és egyszercsak a semmiből elütötte egy kerékpár. Akkor tört el az állkapcsa, meg valszeg belső vérzése is lett, mert úgy legyengült, hogy bár hazáig elfutott, de a kerítés útját állta. Szerencsére hamar észrevették és így maradt meg. Ha ott lettem volna tuti szétkarmolom a kerékpáros fejét. De az meg se állt segíteni, mondjuk feka barátom szerint jobb is így, mert ki tudja mit csinált volna vele. Így legalább hazajutott.

 Megígértem neki, hogy nem szarok a kertjébe pedig most hoztak friss homokot a kis gazdija játszóterére. Szóval haza kellett sietnem és bár bepróbálkoztam a tulipános kerttel könnyíteni magamon, de nőstényember kiszúrt és jól lehordott. Úgyhogy úgy döntöttem egy darabig csak bent végzem a dolgom.

Nőstény gazdi már kezd is kiakadni, hogy mindig tele az alom. Reggel ugyanúgy kihisztizem, hogy még a reggeli kávéja előtt szolgáljon ki engem reggelivel. Néha a vizes tálamba önti a kaját, annyira nem lát még, aztán gyorsan befalom és kéredzkedek is ki mielőtt leülne elfogyasztani a lefőtt innivalóját. Futok egy kört a környéken és rohanok vissza a toalettre. Nőstény gazdi meg őrjöng, hogy mi a fenéért kellett akkor olyan gyorsan kimennem kaja után, ha visszaszaladok elvégezni a dolgom. Még pár ilyen nap és nem fogja úgy félteni a tulipánjait. A szomszédba mégse mehetek, hamár egyszer megígértem. Más helyet keresni, meg körülményes és veszélyes.  Ahol van másik macska vagy kutya ugyebár oda nem mehetek. Ahol pedig nincs macska, ott kerületi hisztiriadót szerveznek rögtön minden macska ellen, ha találnak valami ürüléket a veteményesben. Múltkorában valaki fennhangon ordibált, hogy a füvére piszkított egy fenevad és hiába próbálták neki magyarázni, hogy a macskák fűre nem valószínű, hogy elvégzik a dolgukat, mert ugye, mint tiszta rendes állatok ellásák azt, bevásárolt macska, kutya, mennyét, sün, mindenféle riasztót és körberakta a kertjét. Meg befújta az összes fűszálat macskarisztóval. Most kerülőt kell tennünk, ha arrafelé megyünk. Nem egyszerű. Mondom én, hogy az élet nem egyszerű.