Nőstény kisemberrel jókat lehet játszani. Fut keresztül a nappalin és én meg kergetem, mikor elérem beleharapok. Ő meg visít ilyenkor egy nagyot, amit nem nagyon kedvelek, mert eléggé fülsiketítő, de a játékért ezt is elviselem. Legtöbbször ez a nőstény kisember ad nekem kaját. Már elég jól kialakult a rendszer. Én belemarok nőstény emberbe, az kiabál, hogy „Noémi éhes a macskád” és nőstény kisember szalad és ad nekem abból az isteni rózsaszínű csomagolású kajából. Egyik jobb, mint a másik, a tonhalas a kedvencem, olyankor, ha azt kapom dorombolok is nekik egy kicsik. Ha a marhahúsost adja, akkor abból picit kikenek a szőnyegre, valahogy jelezni kell ezeknek, hogy azt nem igazán szeretem.

Jaj, ne visíts már megint nőstény ...