Ajándék
Tizenharmadik rész
Ne visíts gyerek, már döglött. Most hova szaladsz ordítva? Minek hívod nőstényembert?
Óh te szerencsétlen, mégse volt döglött, majdnem elszalasztottam miattad. Egy másodpercig nem figyelek és feléled a túlvilágból ez a kis piszok egerecske. Hát anyád nem tanított jómodorra, hogy nem verjük át a kedves cicusokat? Minek tettetted magad halottnak, már meguntam a játékot veled. Persze elengedni azért nem gondolod, hogy elengedlek. Gondoltam hazahozlak ajándékba, kapjanak kicsit mást is tőlem, mint dorombolás azért a sok kényeztetésért cserébe.
De hálátlan egy népség, visítanak, meg kiabálnak velem, hogy minek hoztalak ide. Nőstény ember ki se jön a házból. Bentről kiabál, hogy zárd az ajtót, be ne jöjjön. Hogy menne, ...